A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-04-01 / 4. szám

5

kifosztó áldozatban van szeretetünk és hűségünk legnagyobb bizonysága. Szűz Mária után mennyit szenvedtek az apostolok, míg vértanú- halállal, magát az életet is áldozatul adták Mesterüknek I Nem találunk szentet, aki sokat ne szenvedett volna. Krisztus újra és újra éli szenvedése történetét éppen legkedvesebb választottaiban. A lelkünk belerendül, ha a vértanúk, hitvallók, szüzek élettörténetét olvassuk. S mi magunk? Aki hozzám méltó akar lenni - mondta Krisztus - vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem. Isten szabta ki keresztünk nagyságát és alakját. A mi feladatunk az, hogy imában és alázatban, Istenhez emelt lélekkel hordjuk a magunkét. Krisztus után, aki megkönnyíti lépteinket kegyelmének erejével. -------------------Akik kiábrándultak a

vallásból . . .

AZ EMMAUSZI TANÍTVÁNYOK történetét mindenki ismeri. Ila élénkebben fel akarod idézni, olvasd el Sz. Lukács e- vangélistának a leírását: 24, 13- 36. — Nyilvánvaló az egész történetből, hogy az a két tanítvány csalódott Krisztusban ...

A kínszenvedés tragédiája, amelyben Krisztus látszólag alul maradt, kiölte lelkűkből a hitet. Kiábrándultak abból, Akiről remélték, hogy meg fogja váltani Izraelt...

A MAI ÉLETUTON is bandukolnak emberek, akik a mai élet láttán, vagy a maguk éltének keserű élményei folytán, kiábrándultak Istenből, Egyházból, vallásból. Velük beszélgetvén megüti fülünket a csalódott ember keserű hangja. Nem imádkoznak, mert imádságuk nem talált meghallgatásra. Nem járnak Isten házába, mert ott nem kaptak semmit. Az egész élet szinte esztelenné vált számukra: nem találnak már benne semmi értelmet...

S MÉGIS - MÉGIS, amikor odacsatlakozik melléjük Krisztus az élet útján, ők is olyasmit tapasztalnak bensejükben, mint

az emmauszi tanítványok: “Ugye lángolt a szívünk, mikor útközben beszélt hozzánk és kifejtette az írásokat!” S miként az emmauszi tanítványok, úgy ezek a modern Krisztus-találók is örvendezve mondják el mindenkinek örömüket, hogy megtalálták lelkűk békéjét.

ÉS TE, mi van veled, testvérem? Krisztus talán már régóta csatlakozott hozzád az élet útján, csak Te semmiképpen sem akarod észrevenni Őt. Ahelyett, hogy Vele beszélnéd meg keserveidet, bajaidat, mind mélyebbre temetkezel bele a keserűségbe. Amint Krisztusnak is “a szenvedése árán kellett bemennie a dicsőségébe”, benned is nagypénteknek kell megelőznie a húsvétot, a halálnak a föltámadást, szenvedésnek a dicsőséget ...