A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
47 beléje olvasztja a mi nyomorúságokkal teli lényünket, életünket. E gyformán áll ez közösségi és egyéni szenvedéseinkre. -Férj és feleség, két j óbarát, pap meg a hívei egymás vigasztalásában is ott van központi személyként Krisztus, ott van a Szentlélek révén, aki mindnyájunkat egy Testbe foglal. Felebarátunk vigasztaló együttérzésén vagy segítségünkre szoruló vergődésén átragyog és tapasztalati ténnyé válik szenvedéseink Örök Társának jelenléte. - Máskor pedigbelülről jelentkezik: a szentáldozással kapjuk meg vigasztalását, töprengéseink, imádságaink vezetnek el hozzá, vagy a- lélek mélyebb, tudatalatti rétegeiből merül fel jelenlétének fájdalmat enyhítő élménye. M int már célzást tettünk rá: Vannak kérdések, amelyekre nem lehet világosan és kielégítően válaszolni, amelyek részben meghaladnak minket; ezeket nem is szabad túlfeszítenünk. "Az Atya akarata végeredményben miért döntött úgy, hogy Krisztusnak is, nekünkis szenvednünk kell?" Erre a kérdésre csak azt feleljük: Fogadd el az Atya kezéből Krisztussal együtt a keresztet, és akkor majd meglátod, hogy szeretetből kaptad, és már itt a földön is javadra válik; fogadd el Krisztus feltámadása nyomán a jövő élet reményét, és akkor szenvedéseidnek örök távlatai nyílnak. "Miért nem gondoskodik Isten meg az Egyház arról, hogy minden szenvedő ember rájöjjön a szenvedésnek erre a mélyebb értelmére?" Te csak arról gondoskodjál, hogy tőled és a te életedből minden konkrét felebarátod a Krisztussal való együttszenvedés titkát tanulhassa, vigasztalását meríthesse; hogy Krisztus Egyháza legalább benned minél hűségesebb legyen apostoli hivatásához a szenvedések megszentelésére. ELSŐ NÁZÁRETI PRÉDIKÁCIÓJÁBAN az Úr Jézus Izaiás próféta jövendölését idézve mutatkozott be annak a közösségnek, amelyben felnevelkedett: "Az LJr Lelke rajtam, mert fel kent engem, elküldött engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást hirdessek a raboknak, a vakoknak szemük megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, meghirdessem az Úr kegyelmi esztendejét". (Luk. 4, 18-19.) A NYOLC BOLDOGSÁG közül négy a szenvedőknek szól: "Boldogok vagytok ti szegények! Tiétek az Isten országa.
