A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

44

re, szeretetre törekszünk, számításainkat keresztülhúzza egy váratlan sorscsapás vagy más emberek gonoszsága. Az élet nagy problémáiban, Istenhez való viszonyunkban sokszor beáll a lelki sötétség, gyötrő kétségek nehezednek ránk. És folyton küszködnünk kell, az eredmény pedig korántsem felel meg várakozásainknak.

P

ersze ez a sötét tónus nem borul rá életünk minden napjára. Általában szeretünk élni, ragaszkodunk az élethez (olykor talán nagyon is görcsösen), reménykedve keressük a napos oldalát, s meg is találjuk. De a keserűség rendszeresen visszatér. Hatása alatt néha kételkedni kezdünk Isten erejében, jóságában, még a létében is. Mire pedig végigjárjuk az életet, elég sok és sokféle szenvedésbe belekóstolunk.

E

gyeseknek pedig a megpróbáltatás mindennapi vendégük. Ezek a betegek, megcsonkított, roncsolt, felőrölt testükkel; a gyámoltalanok és elhagyatottak; az embertelenül megalázottak, a szívtelenül, gorombán félrelököttek; a lelki sötétséggel céltalanul bolygó lelkek. Megdöbbentő élmény, ha egy jól öltözött egyén ismeretlenül valahol megszólítja az embert ( talán mert a megjelenése, papi ruhája némi bizalmat kelt), és elmondja, hogy az elmúlt hónapok során többször kísérelt öngyilkosságot. Miért? Hogyan? Nehéz azt szavakba foglalni. Egyedül van, senki és semmi szilárd pontot nem talál az életében.

N

incs magyar ázatunk, emberi megoldásunk minden szenvedésre. Sokra azonban megvan. Bajaink egy részének mi magunk vagyunk az oka: saját ostobaságunk, meggondolatlan félrelépésünk, döntő pillanatokban tanúsított gyöngeségünk, önmagunkkal szembeni gonoszságunk. Más emberek kényétől szorosabban, könyör- telenebbül függünk, mint erről sokszor számot adunk magunknak; mások jószándékú hibái vagy gonoszsága és bűnei nagy károkat tehetnek egészségünkben, becsületünkben, vagyonúnkban, lelkivilágunkban.

A tudomány, a technika, a társadalmi rend fejlődése sok szenvedést gyökeresen megenyhít. Természetes gyengeségeink terhét részben megszúhteti vagy megkönnyíti; a betegségeket, a nehéz munkát. Az állam egyre célszerűbb törvényhozással és köz- igazgatással dolgozik a jog, a közbiztonság, a műveltség előmozdításán. Mi lesz szellemi valónkkorlátoltságaival és az emberi gonoszsággal? Úgy látszik, ezek eléggé akadályozzák már a "technokrácia" várt diadalát is (gondoljunk csak arra, hogy az emberiség nagyobb hányada ma még éhezik!); főleg pedig önmaguk kritikusabb fázisba értek, mint valaha is. A magasabb kultúrájú és technikájú világré-