A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
41 Ettől az eddig ismeretlen lelkiállapottól kissé megijedt. Gépiesen elmondott egy-két imát, aztán elhagyta a templomot. / rr Élesszétek az 0 füzét! Az íróasztal mélyreeresztett zöldemyős lámpája élesen világította meg a nagy halom könyvet és iratokat, de a szoba többi részét félhomályban hagyta. A szobában valaki járt. Nyugodt, szabályos léptekkel. Köp, köp, tizet egymásután, aztán csikordult a cipő és újra: köp, köp vissza tíz lépés egymásután... Posada atya nyugodt alakja kissé fáradtnak látszott, de nagyon nyugodt volt. Ki tudja, mióta járt itt és még meddig fog itt járni. Csak cipőjének zaja és reverendájának suhogása hallatszott. A gondolatok pedig némák, bárhogy is kergetik egymást az ember fejében. Posada atyának volt gondolkoznivalója. O, nem a legyilkolt vértanúk! Ők célnál vannak. De akik itt küzdenek! A híveket erősíteni kell, hitüket védeni, biztatni, vezetni őket... Igen, - gondolta - ez menne is, még vagyunk elegen; de egyre több pap tűnik el. S ha értem is eljönnek egy napon? Ki fog éjt nappallá téve házról-házra járni! És most több munka van, mint bármikor! Megállt. Elmosolyodott. Milyen kicsinyhituek is vagyunk, Uram, - súgta maga elé. Hiszen, ha mi mindent megteszünk, Te velünk maradsz. Asztalához vonta kis térdeplőjét és felütötte a breviáriumot. Elmélyedt. Lelke szinte elszakadt innen s a Jordán vidékén járt, hol János, a Keresztelő hirdette dörgő hangon a bűhbánatot. Hogy féltek tőle... ! Szikrázó szeméből harag és keménység villant a farizeusok felé. Teveszőrrel födött domború melle, ha lélegzett, milyen hatalmasan emelkedett, s ha sarutlan lábával dobbantott, meghűlt a vér hallgatóiban ... Mégis hallgatták! így nem beszélt nekik senki még! Atyáiknak sem, egy próféta sem. Csak egy valaki fog beszélni nála is csodálatosabban s ellenállhatatlan erővel, vonzóan: Az, akit ha majd feltúhik a Jordán partján, így fog megszólítani: "íme az Isten Báránya, ki elveszi a világ bűneit". S akkor ő, a hatalmas próféta, majd elébe borul, megvallja, hogy nem méltó saruszíját megoldani, s odaad mindent Neki, követőit: a vezeklőket, bűnbánókat __Biztatni fogja őket, hogy most már kövessék a názáreti Jézust, mert Ó az, akinek ő csak előhimöke. Posada atya már nem olvasott, asztala keresztjét nézte s a holnapi szentre, Keresztelő Jánosra gondolt. Szinte látta magát Heródes lakoma-termében, amint a király Salome táncán gyönyörködik és megígér mindent. Aztán, mintha követni tudná a bakót le a börtön mélyére, hol János térden imádkozik és engedelmesen előre hajtja
