A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
Kudarcot vallott-e Krisztus? Az igazi prófétáknak ősidőktől kezdve számolniok kellett sikertelenséggel és megkövezésseh Különösen áll ez a mi Urunkra, Jézus Krisztusra, akinek élete és működése emberileg tekintve kudarc, fiaskó volt. Nemde legnagyobb sikertelenségét saját népével kapcsolatban kellett megélnie? Meg akarták őt kövezni és még a városból is kiűzték. Rokonai kitagadták. Pedig mit meg nem tett ezért a népért! Lecsillapította éhségüket. Meggyógyította betegeiket. Tanította, oktatta őket és szinte pazarló nagylelkűséggel művelte a csodákat köztük, szemük láttára teljesítette be a jövendöléseket. Vagy nem volt például kudarc az, amikor az emmauszi tanítványok bénultan és megtörve vallásos vágyaiknak és reményeiknek teljes feladását jelentették be? Nemde teljes sikertelenségre vall az is, hogy 3 évi fáradságos munka után éppen tanítványai árulták el és tagadták meg, s végül is gonosztevőként a kereszt bitóján kellett befejeznie? Krisztus sorsa azonban Egyházának a sorsa is, mivel az Egyház a továbbélő Krisztus. Ezért soha nem szakad meg a kudarcok sorozata az ő Egyházában. Nem kudarcot jelent-e az, hogy a világ - 2000 évvel Krisztus szeretetüzenetének kihirdetése után is - az elhidegült szívek jégkorszakában fagyoskodik, mivel a szeretet meleg áramlata egyszerűen kiapadt? Nem kudarcot jelent-e az, hogy Jézus Krisztus egyedül igaz tanításából a tévtanok százait vezetik le? Nem csődjelenségről kell-e beszélnünk, amikor látjuk, hogy a világhódító Egyház Európában gyakorlatilag a védelmi állásokba kényszerül vissza? Nem kudarcot jelent-e az, hogy a sátáni erők sorozatosan kijátsszák az Egyházat, amelynek Krisztus győzelmet ígért? Nem kudarcot jelent-e az, hogy még Krisztus helytartói, a pápák
