A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

32

tenünk, hogy a világ, amiben élünk, minden részletében összefügg, s hogy a világot létrehozó Isten minden részt jónak látott létrehozni. Hogy merünk mi lenézni vagy szégyellni valamit, amit Isten teremtett, vagy ami az Istentől éppen így berendezett világban egyszerűen szükséges?

"Hivatás" és "foglalkozás" nem abban különböznek, mit csinál valaki. Hivatásnak nevezem mindazt a munkát, amelyet az enyémnek érzek. Aminek a szépségét, értelmét, szükségességét a legvilágosabbnak látom. Amiről az a meggyőződésem, hogy egyéniségemnek megfelel. Amiben sajátosat, egyénit tudok alkotni, ahol személyi alkatom különleges színét képviselni, gyümölcsöztetni tudom. Egyszóval az a munka, amit egy feleletnek fogok fel, amivel megfelelek az emberek, az igények, a képességeim hívó szavának. Foglalkozásnak nevezném ezzel szemben a fizetés ellenében végzett munkát.

HOGY A hivatásom és a foglalkozásom egybeesik-e, az már az én dolgom. Elsősorban a pályaválasztáskor: vajon olyan pénzkeresési, megélhetési lehetőséget választok-e ki a sok pálya közül, amelyet hivatásnak tudok látni? De később is mindig fennáll a lehetőség, hogy a hivatásom betöltése pusztán foglalkozássá süllyedjen, és fordítva. Ha ugyanis elvesztem, eljátszom azt a tudatot, hogy munkámnak más, magasabb értelme is van, mint a megélhetés biztosítása, akkor lehetek orvos, pap vagy tanár: munkám örömtelen és lélektelen igavonássá válik. Ez a változás persze ellenkező irányban is lehetséges. Akármilyen körülmények késztettek is egy bizonyos munka elvállalására, ha megtudom látni annak értelmét, legalább átmenetileg itt és most, vagy legalább közvetve, mint egy szükséges eszköz egy további cél érdekében: akkor hivatástudattal, kedvvel, értelmesen tudom energiáimat bevetni a feladat megoldásába.

IGAZ, a feladat talán csak részlet. De ezekből a részletekből tevődik össze egész életem pályája. Ezért olyan nagyon fontos még a pályaválasztáskor meggondolni, mihez van hivatásom? Mi az ami eldönti, mit tudok hivatásként, és nemcsak pusztán foglalkozásként betölteni. De erről majd a következő levélben.

NE HARAGUDJ, Kedves Barátom, hogy ilyen tömören és röviden írok. De ami a részleteket illeti, azt úgyis személyes levelezésben tudjuk csak igazán megbeszélni, tisztázni. Azért szívesen várom további leveleidet. - Baráti üdvözlettel Páter Morei

(Póstacími Rév. Julius Morei, 8025 Unterhaching, Bibergerstrasse 88.

West Germany, Europe. )