A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

LEVELEK A PAL VA VÁLASZTÁSRÓL 2.

31

1963, febr. 10.

Kedves Barátom!

AZ EGYES pályák között az emberek általában erős különbséget tesznek. Milyen jól hangzik, ha valakikijelentheti :foglalkozá- som török követ, és milyen szánalmaikéit, ha azt mondja: követ török. Az olvadásponthoz közeledő hangonrebegik; mily szép hivatás tanárnak, papnak, orvosnak lenni! Ajkbiggyesztés kísér minden olyan pályát, amely "jaj de unalmas foglalkozás"!

MI ITT A HELYZET TULAJDONKÉPPEN? Vannak szép hivatások és unalmas foglalkozások? Szerencse vagy balszerencse kérdése, hogy kinek mi jut?

Talán megtaláljuk a helyes feleletet ezekre a kérdésekre, ha megkeressük, mi a szép azokban a hivatásokban, amelyeket a legtöbb ember szépnek ítél. Ha az orvosra, papra, tanárra gondolunk, mindjárt feltűnik közös tulajdonságuk: közvetlenül az ember szolgálatában állnak. Szép hivatások, mert segítik az embert erővel, egészséggel, tudással. Eredményük, hogy az ember teljesebbé, gazdagabbá válik emberi értékeiben.

EZ EDDIG igaz is. De kérdem: nem az ember szolgálatában áll az utcaseprő, a cipész, a hivatalnok vagy a gyári munkás? Nem ugyanúgy szükségesek-e az ember boldogulásához, mint bármely más foglalkozás? Hogyan tanítana a tanító, hogyan közvetítene Isten és ember között a pap, hogyan gyógyítana az orvos, ha utcaseprők híján mindent ellepne a piszok, ha nem volna iparos, ha az államrendet nem szolgálnákhivatalok és nem dolgoznának a gyárak? Meg kell ér-