A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
29 szemlére a füstölő helyiségbe, ahol különféle kuncsaftok vágományai már szép sorban lógtak a rudakon. Ahogy ott szemlélődik a gyönyörűen pirosodó, barnuló disznósá- gokon, megakad ám a szeme az egyik sódaron, mert hogy a bőrén a saját kezdőbetűit olvasta. Kérdi is rögvest a Kurucz urat, mondaná meg, kitől füstölődik az a szép bal hátsó sódar. Mondja is Kurucz úr, hogy Kaifás uramtól származik. Ez pediglen nem volt más, mint Tóbiás legkedvesebb komája.- No de ilyet! - elmélkedik magában Tóbiás - hogy még a komám?! Mégha valami idegen tette vón, vagy valami cigányféle, de a saját legkedvesebb komája! ? El is következett még azon útban a komához háztűznézni. S mint ilyenkor szokás beszélgetve szétnéztek a háza táján. Így aztán meglátta, hogy a komának is van még az ólban két szép vágnivaló süldőjeNapokon át törte a fejét, hogyan tudná ő is épp oly zajtalan és ü- gyesen elvinni, mint a koma vitte el az övét. Mert az ilyen malacféle igen visítós jószág, meg egy nagy kutya is van a háznál. Dehát Tóbiás tudományos ember volt az ilyesmibe, nem mintha maga gyakorolta volna eleddig, hanem hát úgy szóbeszédből sokat hall az ember ilyesmiről. A kutyát aztán egy éjjel megetette pálinkába áztatott hússal, a malacot meg pálinkába áztatott kenyeres moslékkal. Mikor aztán a számítás szerint a kutya édesdeden horkolt és a malac is jókedvűen szuszogott, mert tudnivaló, hogy a részeg disznó sohasem visít, mégha bántják is, csak egy kicsit kuncogat. így hát egy zsákban el is lopta a koma süldőjét. Kaifás is nyomozott, de csak úgy járt mint Tóbiás, nyomot bizony ő sem talált. Úgy látszik egyforma furfanggal operáltak. * * # Közeledvén pedig ezen esztendő nagyböjtjén a húsvét szent ünnepe, lévén pedig Tóbiás is és Kaifás is rendes istenfélő katolikus férfiak, hát elmentek "gyohonni". Előbb Kaifás tért meg. De bizony a lőcsfalvi pap nem akarta megadni a feloldozást, míg az ellopott malacot vissza nem téríti igazi tulajdonosának. Nem baj, ha titokban is vagy az éjszaka leple alatt, mivel a lopás és tettes nem köztudomású. Majd aztán utána jöjjön ismét a feloldozásért, akkor megkapja. Közben aztán Tóbiás is rászánta magát a lélektisztulásra. Igaz, ő úgy érezte, hogy csak visz-
