A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
18 nyitotta, hogy lássák az isteni kegyelem fényét. Süket fülüket hallóvá tette, hogy be tudják fogadni az Isteni Igéket. Béna nyelvüket megoldotta, hogy dicsérhessék vele Istent. Sánta lábuk inait éppé tette, hogy járhassák Isten útját. Poklos betegségüktől meggyógyította őket, hogy tiszta emberséggel szolgálják Istent. Halálból támasztotta életre őket, hogy tudják: csak egy halál van, ami végső és örök: az el- taszítottság Istentől. Az életünkért jött. Azok közé, akik nem fogadták be sem a betlehemi házakba, sem szívükbe. S akik befogadják, azoknak hatalmat hozott, hogy Isten Gyermekei legyenek. Hogy újra szülessenek, már nemcsak a test és vér ösztönéből, de Istenből. A megváltott emberiséget ölelte magába halott karjaival ott a Keresztfán. Belé vagyunk temetve örökre, hogy benne feltámadva éljünk örökre. Jézus sí rbatétele. JÉZUST Mária öléből a sírba temették. Az Ő öléből fakadt emberi élete, ott pihent meg halálában. Születésekor nem nyitottak ajtót a családi házak, temetésére is csak idegen sír nyilt meg. A földi életnek ez az Isteni Vándora nem lelt igazi otthonra sem születésekor, sem halálakor. Es mégis az Atya Házában lakott, hiszen a Föld Isten lábának zsámolya, az 0 kezeinek múVe. Am éppen ezért az Isten Fiának kellett rámutatnia arra, hogy életünk kezdete már kezünkbe adja az utazási jegyet a halál kamrájához. Az életünk a fontos. Minden földi teremtménynek rajtunk keresztül, a mi használatunkon át kell visz- szatémie Istenhez. Minden anyag, minden anyagi, fizikai, testi valóság erkölcsi magatartásunkkal szentelődik vissza Istenhez. Ne próbáljuk elfelejteni igazi Otthonunkat. Csak az Isten a végérvényes otthon. Gondoznunk kell magunkat, vigyáznunk egészségünkre, gyógyíttassukbetegségünket, használjuk testi szenvedéseink enyhítő gyógyszereit, de ne éljünk úgy itt a földön, mintha testi szenve
