A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
19 dés, betegség és halál csak másokat érhetne. Emberi sorsunkat vállalnunk kell. S miig földi lakásunkban berendezkedünk, míg gondunk anyagi életünk jobbátevésén fáradozik, nem szabad felejtenünk, hogy cselekedeteink követnek minket. Isten színe előtt magunk teszünk ítéletet magunkról azzal, hogy leplezetlenül úgy állunk majd Isten színe elé, ahogyan vagyunk. Gondolataink, érzéseink, cselekedeteink velünk jönnek. Testünk, anyagi javunk visszamarad. Mások használatába kerül, vagy elenyészik. De ahogy használtuk a föld javait, ahogy éltük életünket, az a miénk, az mellettünk, vagy ellenünk vallva velünk jön. Ha Isten ránk tekint, Jézus arcvonásait keresi majd lelkünk arcán. Hogy mennyi valósult meg bennünk az ő tanításaiból, az ő példájából. Hogy cselekedeteink mennyire hasonlítanak az ő cselekedeteihez. Boldog, aki Krisztus Igéin táplálta lelkét. Boldog, aki Jézussal jártazÓ útján. Boldog, akinek életét az O igazsága irányította. Boldog, aki eljegyezte életét vele és minden Úton, a Keresztúton is vele ment végig. Vele az életen át, vele a szenvedéseken át, vele a halálon át a sírba és onnan az Örök Életbe. “A történelem-előtti kor fejlődésének néma drámája, amelyről csak elszórt csonttörmelékek tanúskodnak, aztán ennek folytatása, az emberi fejlődés drámája annyi jajkiáltáson, könny- és vérözönön keresztül az élő világnak a kálváriája még csak érthető, ha mindez azért volt, hogy az ember-istenhez vezessen. De ha annyi halál küzdelem végénvaló já- ban csak a sír vár az emberiségre? Akkor az utolsó ember az emberiség utolsó estéjén, a feltámadás reménye nélkül állva, a történelem legtragikusabb kiáltását ismételné megt Eli, Eli, lamma sabaktanil Istenem, Istenem, miért hagytál el engeml - Mi keresztények tudjuk, hogy erre a kiáltásra milyen feleletet adottazÖrökkévaló.Mi tudjuk,hogyaz Istenember vértanúhalálának az az értelme, hogy az egész megváltott emberiséget odavigye magával az Atya jobbjára. Mi tudjuk, hogy a keresztény megoldáson kívül, a spiritual ista megoldáson kívül nincs más elfogadható megoldás az értelem és a szív számára. Ha a világ csak az aminek a mai (materialista) természettudomány és filozófia mondja, akkor értelmetlenség az észnek és fel lázadás a szívnek. E borzai más ürességgel szemben a kereszténység képviseli ma a szellem védelmét. Esküidé- tése e hajótörésben, -amelyminden remény híján lenne, ha a kereszténység nem lenne jelen, - küldetése üdvösséghozóbb, mint valaha is volt. O CRUX, AVE, SPES UNICA! ÜDVÖZLÉG Y KERESZT,EG YETLEN REMÉN YÜNK! (René Grousset: Bilan de l'Histoire)