A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

17

Ez a döbbentő némaság, ez a látszólagos kudarc mégis a leghangosabb kiáltása az emberi történelemnek. A legfontosabb pillanata mindnyájunk megváltásának.

Ősszüleinkben a férfi engedetlensége szakított el minket Istentől,- Jézus engedelmessége visszavezetett Hozzá. Az Asszony hiúsága vittbennünket romlásba s most az Új Asszony, Mária alázata lépcső lett vissza Istenhez. A Fa gyümölcse mérgezte meg az emberi életet: a jó és rossz tudás vágya, az Isten mellé horgasodó hatalmi vágy,- most új fa állt, a Keresztfa, Új Gyümölccsel, a megváltó Istenember életével, melyből részesedni új élet, Isten tetszése szerinti élet.

Ez az Új Fa ott áll az Istennek szentelt oltárokon. Ez az áldozat újra és újra megújul, hogy újra és újra imádjon, hálát adjon, engeszteljen értünk és velünk. Ez a Gyümölcs újra és újra étel, tápláló, megtartó, megszentelő Etel a boldog földi és örök életre.

Az idő megtorpant egy pillanatra, az ég elsötétült, a régi oltárok leomlottak: új idő jött, új pirkadat derült, új Oltár emelkedett, melyen a Krisztusi Áldozat éltető gyümölcseinek részesei lehettünk.

Jézust leveszik keresztjéről.

KRISZTUS keresztlevétele tulajdonképpen út vissza, Haza, a Szent Hároms ág örök boldogs ágába. Az Isteni Vándor bejárta küldetésének útját. Emberi lábbal járta be az utakat, melyeket mi járunk. Emberi kézzel dolgozott, cselekedett. Emberi szívvel érzett, emberi szemmel nézett. Számkivetés volt neki a földi élet? Az Isten Akaratának útja volt. A boldog út volt, hiszen beteljesített mindent, amit küldetése reá szabott.

Szerette a földet. Ha szólt, szavai simogatva érintettéka mezőket, a madarakat, a folyókat és tavakat. Szeretett mindent ezen a földön, hiszen minden Istené, Isten teremtménye.

Legjobban az embereket szerette. Akik szabadok, választhatnak a maguk és Isten akarata között. Értükéit, utánuk járt, szemüket meg-