A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
16 nem, én Istenem, miért hagytál el engem!" Egy pillanatra visszavonult az Isten és magára maradt az ember. Talán a kárhozat kínja volt ez, ahol Isten és ember elszakítva él? Talán meg nem bánt súlyos- bűneinkért járó büntetésünket kellett megízlelnie Jézusnak? A testi, a lelki gyötrelmek, a haláltudat szörnyű^ önkéntes áldozatai között még nagyobb szenvedést is rámért az Isteni Akarat, hogy az engesztelés mértéke egészen beteljen? Ötödször szomjúságára kért enyhülést. Megenyhítette volna víz, megenyhítette az ecet ég epe, mikor szomjúsága az Isten szomja az Üdvösségünkért? Hatodik mondata, a "beteljesedett", fejhajtás volt, a végső engedelmesség a próféták által megjövendölt Isteni Akarat teljesítésének. Mindent megtett, úgy ahogy küldetése rendelte. Az agóniában, a vergődésben is, helyettünk és értünk ez az utolsó húségeskü __ Mi lehet még hátra? A 1 eguto 1 s ó szó, mindenek Amen-je: "A- tyám, kezeidbe ajánlom lelkemet!" Ahonnan jött, akinek akaratát teljesítette, ahhoz visszatérni... Ha az életünk odaborul a Keresztfa alá és szemünket ráemeljük haldokló Megváltónk utolsó áldozatára, vajon nem emelkedik-e lelkünk feléje, könyörögve: vedd, vezesd, irányítsd, tanítsd, tápláld életemet.... ! Nekem adtad életedet, Neked adom az életemet. A Te keresztrevert kezeidbe ajánlom magamat! Jézus meghal a kereszten. JÉZUS lehajtotta a fejét és kiadta lelkét. Ruháin megosztoztak a poroszlók, vérét beitta a bmös föld, életének áldozata elvégeztetett. Tanítványai szétfutottak, a tömeg szétoszlott, - az ég elsötétült, az Ószövetség templomának kárpitja kettészakadt, a halottak megrázkódtak sírjukban. Minden befejeződött. Jézus holtan, halott latrok között, mint a- ki végleg elbukott a harcban, mereven függött áldozati fáján.
