A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

7

a kinyilatkoztatott igazságokat illetően. Meggyőződéssé, mely egész lelkünket betölti és megvilágosítja s felsőbb erejével tölti el énünket. A hit igazságainak valamiképp élniök kell lelkűnkben s hatniok kell életünk egész rendjére. Ezek az igazságok feltárják a lélek e- lőtt a természetfeletti világot, az ember igazi célját s Isten terveit a megváltott emberrel. S ez utóbbinak rendeltetése, hogy hasonlóvá váljon Isten Fiának képmásához (vö. Róm. 8,29), Krisztus mása legyen s benne lakozzék az Isten Lelke (vö. Róm. 8,16). Az igazi keresztény tudatában van, "mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak és azok is vagyunk" (1 Ján. 3,1). A Szentlélek üti rá lelkünkre a Krisztushoz-hasonlóság pecsétjét, egész énünket - testünket is - saját templomává szenteli s Krisztus Titokzatos Testébe kebelezi.

A keresztény csak nagy méltóságának és fennkölt hivatásának tudatában képes igazán értékelni Isten felbecsülhetetlen ajándékát, a hitet. Ezt féltve őrzi is és növeli, állandóan ható erővé fejleszti é- letében. Magára alkalmazza az írás szavát: "az igaz ember a hitből él" (Zsid. 10,38) s amit hisz, életével vallja. Mindent a kinyilatkoztatott igazságok fényében szemlél s Isten szemszögéből ítél meg. Komolyan törekszik, hogy életét a hit követelményeinek megfelelően rendezze be. Hitvallóan keresztény s Isten gyermekéhez illő életéhez a Megváltó szent Szívéből meríti az erőt és a szükséges kegyelmeket; ebből a célból veszi magához gyakran az Elet Kenyerét s ezért helyezi magát a Szent Szűz égi oltalmába.

Így a keresztény embert a "szeretet által tevékeny hit" (Gál. 5, 6) teszi erőssé. Ez szenteli s ez ajándékozza meg értelmi képességeit világító mécsessel (vö. 2 Pét. 1,19) az elferdült és romlott világ éji sötétjében, hogy így a helyes útról le ne tévedjen. Ez a hit ad akaratának is rugalmasságot és erőt, hogy a helyes úton akkor is megmaradhasson, ha az olykor tövissel teli.

A hit szellemében így újjászületett hívőt aztán könnyű felismerni és megkülönböztetni az elvilágiasodott kereszténytől.

II. Az ima szellemében.

Napjaink keresztényét sokféle bűnveszély és alkalom környékezi. Miért buknak el annyian? Miért élnek a világ szellemétől megmérgezve annyian, mint a hitetlenek? Azért, mert vagy egyáltalán nem imádkoznak, vagy nem imádkoznak eleget. Az imádság szerzi meg ugyanis az isteni segítséget ama kegyelmek elnyerésére, amelyek feltétlenül szükségesek ahhoz, hogy valaki keresztény módjára éljen. Napjaink keresztényének ezért kell arra törekednie, hogy újra rájöjjön az imádság ízére. Ezen a téren nagyot kell változnia.