A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

8

Miért imádkoznak ma kevesebbet, mint régente?

a) mert a napi gondok lefoglalják minden gondolatunkat - a mindennapi kenyér, a szórakozások, a gyermekek nevelése szétszórja figyelmünket; sokféle gond és aggodalom szorongat, a bizonytalannak látszó munka és egyebek miatt állandó lelki feszültségben élünk.

b) mert a technikai haladás korának nincs érzéke az imához; úgy látszik, mintha már nem függenénk a természettől és Teremtőjétől, hanem egyesegyedül a technikától, mely vívmányai révén mintegy a természet urává lett. Nehezen érezzük szükségét, hogy Istenhez imádkozzunk.

Azért napjaink keresztényében mindenekelőtt a Teremtőtől való függés tudatát kell újra felébreszteni. Ez a Teremtő a természetnek és a technikának is ura, hisz O teremtett erőt, energiát a természetbe, melyet aztán felhasználhat a technika. Ma is végigsöpör olykor a földön egy-egy természeti csapás (földrengés, árvíz), melynek borzalmas erejében mi is szinte kézzelfoghatóan érezzük függésünket a Teremtőtől.

Szokták mondani, hogy manapság kevesebb ima száll az ég felé keresztény, mint mohamedán vagy hindu földről... Miért? Talán mert annyira hiányzik a mai keresztény életéből az imához szükséges béke, nyugalom, egyedüllét, összeszedettség; ma minden csupa lázas rohanás. Egyszóval: hiányzik az idő s a kellékek (dispozició, hangoltság) az imához.

Szabaddá kell tennie magát korunk keresztényének az imához, az Istennel való beszélgetéshez. Olykor mindent érdemes abbahagyni, hogy az imának szentelhessünk időt, hisz csak így kaphatjuk meg a szükséges kegyelmeket.

III. Az áldozat szellemében.

A meggyengült hit, a szerte kószáló anyagiasság és érzékiség, a földi javak féktelen hajszája s a kielégíthetetlen élvezetvágy következtében még a keresztények is irtóznak és megfutnak az áldozat, a penitencia, az önmegtagadás elől - pedig ezek nélkül lehetetlen keresztény életet élni. Ezért kell gyökerében megújulnia a keresztény embernek: épp a keresztény élet eme legbensőbb vonatkozásaiban, hisz ezáltal vehet részt Krisztus szenvedésében.

Élénken emlékezetünkbe kell idéznünk az igazságot: a megkeresztelt a keresztségben Krisztus halálába temetkezik, ezért meghal a hús és vérnek és sanyargatnia kell testét. A kényelemre, élvezetre, gőgre hajló régi ember a keresztségben áldozati adománnyá változik