A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

6

Krisztus végtelen értékű áldozatán át kell lemérni és megérteni a magunk áldozatának értelmét és értékét. Krisztus áldozatán átkeli megértenünk Isten hozzánkvaló szeretetének végtelen csodáját. És Krisztus áldozatán, a szentmisén át kell magunkba vennünk azt a bőséges kegyelmi életet, melyet a szentmise és szentáldozás biztosít nekünk, ha hittel, készséges akarattal és igaz áhítattal járulunk Isten gazdag adakozásának a titkaihoz.

ÁLTALÁNOS IMASZÁNDÉK

KKKOLrSI MEMJ.IITLAS

A második vatikáni zsinat Szentatyától kitűzött célja: megújítani az Egyházat, hogy - amennyire lehetséges - ifjúsága teljes szépségében ragyogjon s így aki látja, kedvet kapjon tüzetesebb megismerésére s érezzen ellenállhatatlan ösztönzést a hozzá való csatlakozásra. Ezért a zsinat az Egyház benső megújítását célozza, hogy eredeti életereje töltse el újra az egyházi fegyelemnek korunkhoz alkalmazott kereteiben.

A tapasztalat arra tanít, hogy az effajta megújulás csak akkor e- redményes, ha önmagunkon hajtunk végre komoly reformot. S ennek az ön-újításnak, erkölcsi reformnak haladék nélkül el kell kezdődnie, ha csakugyan a zsinatnak bő gyümölcsét szeretnék látni.

Miben kell napjaink keresztényének különösképpen megújulnia?

/. A hit szellemében.

.Napjaink kereszténye szekularizált és laicizált világban él s ez a világ gyakorlatban tagadja, vagy legalábbis tekintetbe sem veszi az Istent. Öncélú akar lenni az ember s nem hagyja, hogy Isten beleavatkozzék egyéni életébe, nem ismeri el kötelezettségeit az Isten felé. Saját erejében bízik. Vakmerőén tagadásba veszi a bűnt: "ami természetes, az nem lehet rossz" - mondja. Ennek a világnak gyakorlati életelve: "követni a természetet, kielégíteni minden kívánságát".

Ez a szellem, sajnos, a keresztényekre is hatással van. Hisznek még, de hitük gyenge lábon áll s inkább elméleti. Nincs befolyása gyakorlati életükre, nem irányítja azt - sokkal inkább a világias szellem vezeti őket. A gyakorlati életben sokszor alig lehet őket megkülönböztetni a hitetlenektől.

Ebben a kérdésben sürgetően szükséges tehát az egyén mély és gyökeres megújulása. A hitnek újra erős meggyőződéssé kell válnia