A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1963-03-01 / 3. szám
4 két. Ki áll életünk központjában? Önmagunk? Akkor bálványimádók vagyunk, a bálványimádás összes tévedéseivel és rút bűnével. Isten? Akkor Krisztusba öltözött életünk Főpapunkkal Isten oltárára teszi életünket, ahol bemutatott áldozatunk mi magunk vagyunk. NAGYBÖJT 4. VASÁRNAPJA A SZOLGASÁG ÉS A SZABADSÁG VALLÁSA A GALATAKHOZ írt levelében (4, 22-31) ószövetségi példázattal azt magyarázza Sz. Pál, hogy a mi hitünk alapja az Isten-gyermekség szabadsága, nem pedig a szolgaság félelme. így idézi az írást; ”... Ábrahámnak két fia volt,egyik a szolgálótól, a másik a szabad asszonytól. Aki a szolgálótól való, test szerint született, aki pedig a szabadtól, az ígéret alapján. Ennek képletesértelme ti van... De nemcsak az ószövetség vallási rendszere épült a félelem szellemére. Előtte és körülötte támadt vallásrendszerekben mindenütt a kifürkészhetetlen, félelmetes teremtő Ur uralkodott, aki bosszút áll, irgalmatlanul számonkér, akinek haragja félelmetes, ha ellenünk fordítja. A félelemnek ez a szelleme éberen tartotta az emberek lelkiismeretét, hiszen féltek a büntető Istentől. Sz. Pál sürgeti híveit, hogy vegyék észre, Krisztusban maga Isten nyilatkoztatta ki magát és mutatta meg jóságos irgalmát irántunk. Többé már nem a- karja a szolgaság lelkületében a kényszer-tiszteletet tőlünk, hanem szabaddá tett bennünket szeretetének kinyilatkoztatása által. A szabad szolgálatot kéri, nem a kényszer-szolgaságot. Azzal, hogy elénk tárta szeretetét teremtésében, megváltásában és megszentelődésünk- ben, elérkezettnek látta az időt, hogy szellemünk, akaratunk és lelkünk elért arra a felfogó képességre, hogy meglátjuk, megértjük és elfogadjuk Istennek ezt a végtelen szeretetét. Es megértve azt, érzelmi életünk akaratunk tevékenysége által olyan lelkiséget támaszt bennünk, hogy ott felgyullad a viszontszeretet fénye. És a szeretetnek ez a fénye világítja be vallásosságunk egész területét. Nem félelemből, nem a törvény parancsából, de önmagunk fellobbanó Isten- szeretetéből szolgáljuk Istent. Vagyis; semmiképpen sem akarjuk
