A Szív, 1963 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1963-03-01 / 3. szám

I

A LÉLEK ÉLEÍE

CSER LÁSZLÓ S.J.

Elmélkedések a vasárnapi Szentleckékről.

NAGYBÖJT I. VASÁRNAPJA

VEZEKLŐ LELKÜLET

HAMVAZÓSZERDÁN homlokunkat érintette a hamu és lelkűnkbe hullt a figyelmeztetés, hogy porból vagyunk és a porba visszatérünk. Szent ez az idő, kegyelmek ideje. Hivatásunk magunkat átformálni Krisztus lelkületére vezeklés és könyörgés által. Nekünk szól Krisztus példázata a világító gyertyáról; a mi fényünknek tanúsággá kell válnia krisztusi fénnyel. Magunkért, felebarátainkért, az egész világért kell imádkoznunk és vezekelnünk. A gyűlölet, harag, irigység, önzés, erkölcstelenség, hazugság, igazságtalanság áradatában megállni és magunkra ölteni a világosság fegyvereit; Krisztus erényeit.

Szent Pál a szentleckében így buzdít (Kor intus iákhoz II. 6, 1-10.):

"Mint az ő munkatársai, figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét ne vegyétek hiába. Azt mondja ugyanis: Kellő időben meghallgatlak s az üdvösség napján segítek rajtad. Nézzétek, itt a kellő idő! Itt az üdvösség napja! .... Mindenben úgy viselkedünk, mint Isten szolgája: Nagy türelemmel .... Mint szomorko- dók, de mindig derűsek. Mint szűköt ködők, de sokat gazdagítok, Mint akiknek semmijük sincs, de mindenük megvan ..."

Ezeken a sorokon nem szabad csak úgy átfuttatni a tekintetet. Időt kell adni magunknak, hogy szóról szóig haladva tudatosítsuk magunkban először a magunk nyomorúságát és lelki szükségét és egyben át- érezzük az egész világ nyomorúságos és lelki sötétségbe zuhanthely- zetét. Aztán a tisztaság, a béketúrés, a nyájasság, a Szentlélek, a szeretet, az igazság, az Isten erejében megállva, már mint Isten kegyelméből gazdagok, megnyerjük magunknak és tovább tudjuk adni