A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
40 szükségesek ehhez. Volt olyan család, amelyet néhány hónap alatt 70-szer látogattak meg. Amikor egy család rendszeres látogatásra szorul, havonta kétszer-háromszor is felkeresik. Az említett egyházközségben összesen nyolcán végzik a látogatásokat. Köztük öten rendszeresen 1-3 napot szentelnek erre hetenként. Évente körülbelül 3. 600 látogatást végeznek. 3. 200 hívő vállalta a napi tíz Üdvöz- légy rendszeres elimádkozását az egyházközségért. Ezeknek legalább fele nem jár templomba, de el nem mulasztaná megtartani ígéretét. * Biztosra vesszük, hogy ez a módszer a magyar egyházközségekben és "missziókban" is beválik, ha a hívei lelki gondozásán buzgól- kodó papnak sikerül néhány megfelelő fiatalasszonyt találni, akik vállalkoznak erre a fontos apostoli munkára felebarátaik örök üdvössége érdekében. ("Christ to the World", 1957.2.sz.) DÚSGAZDAG VAGY SZEGÉNY LÁZÁR? Dúsgazdag híveket akar-e a kereszténység vagy szegény lázárokat? Sem egyiket, sem másikaimért mindkét állapotban nagy veszélyeket lát a lélek üdvére. A dúsgazdagban, akinek■ minden megvan, könnyen kialakulhat az a felfogás, hogy neki nincs szüksége semmire, Istenre sem. Könnyen úgy is él az ilyen, mint aki csupán a földnek él. Viszont azonban éppenúgy veszélyes a lélek üdvére a nagy nyomorúság is. Az anyagi nyomorúság a legszömyűbb kerítő a bűnre. Éhségtől gyötrődő nyomor szenvedése mellett nem lehet imádkozni. Piszokban gyötrődő testben nehéz tiszta lélekkel megmaradni. Nem lehet keresztény életet élni annak, akinek még emberies életet sem enged élni a nyomorúság. Ahhoz, hogy valaki keresztény lehessen, előbb embernek kell lennie. A kereszténység egyiket sem akarja tehát: sem a kapzsi gazdagságot, sem a rongyos proletarizmust. Akarja azonban a gazdasági és társadalmi helyzetnek olyan rendjét, amelyben mindenki emberhez méltó, tisztességes életet biztosíthat magának munkája révén. Tóth Tihamér.
