A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
II zonyul ilyenkor annak a Szentlélek, amit róla az ének mond: Consolator optime, dulcis hospes animae, dulce refrigerium... "Edes- séges vigaszunk, drága vendég, szomjazunk; édes lélekújulás. " A pietas által a teremtményekhez való viszonyunk is új fényt nyer. A megdicsőült szentekben, a földön élő embertársainkban ugyanannak a mennyei Atyának gyermekeit látjuk. Azért, mert ők is az O gyermekei, tiszteljük és szeretjük őket. A homo pius a természetet is egészen más szemmel nézi, mint az, aki távol van Istentől. Ha az ég csillagait, ha a hegyeket, folyókat, az erdőt, mezőt látja; hasonló érzelmek kelnek szívében, mint amilyenek szent Ferenc lelkét eltöltötték, mikor a Naphimnuszt énekelte. A virág láttára hálával és csodálattal gondol arra a gyengéd sze- retetre, mellyel a mennyei Atya azt oly művésziesen szépnek, illatosnak alkotta. Ha egy szép piros alma vagy más illatos és zamatos gyümölcs kerül asztalára, áldja a mennyei Atya jóságát, aki azt hónapokon át esővel öntözte, fagytól oltalmazta, napsugárral érlelte, csakhogy az embernek egy kis örömöt okozzon. Ha látja a szép tollazatú, sokféle madarat, ha szemléli négylábú szolgáinkat, sőt szolgatársainkat, ("a farkas testvér"... stb.) arra gondol: mindezt nekem alkotta a mennyei Atya szeretete, hogy szolgálatomra, örömömre legyenek; hogy minél jobban és mindenütt meglássam, menynyire szeret engem. íme, a sokszoros áldás, mely a Szentlélek adománya nyomán fakad. Valóban méltó, hogy érte sokat esedezzünk, és azt, ha megkaptuk, a legnagyobb gonddal őrizzük és amennyire rajtunk áll, növeljük is. "Életünk mérlegét az imával egyensúlyozhatjuk. Az ima a lélek szava. Az ima a lelki műveltség bizonyítéka. Aki imádkozik, az összeköttetésben van Istennel és az Úr égi udvartartásával, a -szentekkel. Ez a kapcsolat az emberi élet lelkiségének legszebb tükröződése. Mennél többet imádkozik valaki, annál magasabb ra emelkedik s annál mélyebben lába alatt hagyj a a siralmas völgyet... " _ Dr. Schmiedt Béla. T
