A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-09-01 / 9. szám

MÁRIA NEVÉRE (Szept. 12.) Nevedben hull a fűre harmat, nevedben kél a hold, a nap. nevedben lelnek mély nyugalmat, akik már csöndben alszanak. Nevednek dallamára lejtett bölcsőm s anyámnak halk szava, nevedről álmodik a kertek magasba szálló illata. Neved hordozza szét a szellő s harsogja bátran a vihar, neved villantja rá a felhő az égre rőt villámival. Téged dícsér az édes szőlő, a nyurga kender és a len, a gyors takács, ki serényen sző s a zengő must a mélybe lenn. Neved dicsérem fürge dallal, miként a zúgó tengerek, ha habjukon a fény a hajnal jöttére lágyan megremeg. "Valahányszor a Szűzanya nem szerzi meg ne­künk azt a kegyelmet, amelyet kérünk, az an­nak a jele, hogyannál nagyobbat fog megsze­rezni.” Lando Ferretti.

Next

/
Thumbnails
Contents