A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
ó Beszélgetés az idealizmusról Ebben a társaságban komoly dolgokról folyt a szó. A háziasszony már harmadszor töltbtt feketét. Péter kiitta, Pál felé fordult, s mintegy az el óbb elhangzottak záradékául szabadkozó, kissé gúnyos mosollyal azt mondta:- Persze, ti idealisták ezt nem értitek. De nem is akarjátok érteni.- Idealisták? - kérdezte Pál. - Tiltakozom a minősítés ellen. Szó sincs róla, hogy idealista volnék. PÉTER: Ne beszélj! Most hallom először életemben, hogy egy hívő katolikus tiltakozik az ellen, hogy idealistának nevezzék! Végül még az ellen is tiltakozni fogsz, hogy katolikusnak nevezzelek. PÁL: Nem! Éppen azért nem vagyok idealista, mert katolikus vagyok! PÉTER: És ezt a paradoxont hajlandó vagy meg is magyarázni nekünk? PÁL: Kész örömmel.- Erre én is kíváncsi vagyok - szólt közbe a háziasszony. - Tudja jól, Pál, hogy szívből magának drukkolok, mint katolikus, de ezúttal, úgy gondolom, Péter fog fölül maradni. De csak lásson neki, magyarázza meg a dolgot, ahogyan maga látja, legalább tanulunk belőle. PÁL: Kérem. A fogalmakat sosem árt tisztázni, s itt elsősorban erről van szó: a fogalmak tisztázásáról. PÉTER: Fiatal koromban, a harmincas években, én is forogtam katolikus mozgalmakban. Máig a fülemben cseng egyik-másik vezetőnk hangja: - "Fiúk, a tiszta idealizmus szellemében... Fiúk, mi, lelkes idealisták... " Hát ez vajon... PÁL: Bocsáss meg, hogy közbevágok. Hát ez vajon mi volt? - a- kartad kérdezni. Megmondom. Henye fogalmazás volt. Szólam volt.
