A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-09-01 / 9. szám
7 Végtére egy pódiumról, egy emelvényről, vagy ha jobban tetszik, egy hordóról vajmi kevés sikerrel lehetett volna azt kiáltani a hallgatóknak: "Mi, dualisták... " PÉTER: Hogy mondod? PÁL: A legtöbb fogalomnak van egy pontatlan, vulgáris használata is. A te materializmusodnak is, Péter. Sok ember, aki nincs, vagy nem volt tisztában ezzel a fogalommal, azt hitte, materializmus annyit jelent, mint minden szellemi érték tagadása, egyedül csak az anyagi javaknak az istenítése. Ha egy ilyennek azt mondtad: materialista - ez körülbelül annyit jelentett neki, mint olyan ember, akinek, hogy Szent Pál szavait idézzem, "istene a hasa". PÉTER: Ez igaz. PÁL: Nos, az idealizmus is így van. Közhasználatban körülbelül ezt jelentette: hinni eszményekben, lelkesülni magasabb "ideálokért", vagyis eszményekért, szépért, jóért, nemesért, egy bizonyos értelemben optimistának lenni. Nos, ha így vesszük, akkor egészen nyugodtan állíthatjuk, hogy a maga eszményeiért küzdő, anyagelvű filozófiát valló ember, azaz materialista is - idealista. PÉTER (nevetve): Furcsának furcsa, de igaz. Illetve csak látszik igaznak. Mert azt mondhatod, hogy lelkes, meggyőződéses, bátor materialista, de azt aligha, hogy "idealista materialista". Ez fából vaskarika. PÁL: Természetesen! De ha azt mondom: "katolikus idealista", ez is... ha nem is fából vaskarika, mindenesetre valami olyasmi, amit némi szigorral bízvást nevezhetünk eretnekségnek. Mint ahogy az egyháztörténet tanúsága szerint a katolicizmus ilyen idealista kinövéseit az egyház mindig is herezisnek minősítette, akár úgy jelentkezett, mint manicheizmus, akár másként. Mi ugyanis nem vagyunk se idealisták, se materialisták, ami - mind a kettő - filozófia- ilag monizmus, vagyis egyelvűség; mi dualisták vagyunk, azaz a "kettőselviség" alapján állunk: elismerjük az anyagot is, és elismerjük a szellemet is; másként: egyformán létező realitásnak, valóságnak valljuk mind a testet, mind a lelket. Az, hogy a lelki-szellemi primátusát, előbbrevalóságát és felsőbbrendűségét valljuk, egyáltalán nem jelenti azt, hogy az anyagit és testit tagadjuk, vagy alábecsüljük. PÉTER: Eszerint azt mondod, hogy ti nem vagytok idealisták. / PÁL: Azt mondom, hogy nem mi vagyunk idealisták. Az idealisták azok, akik gondolkodásukban nem a létből, a létező világból, a létező szemléletéből indulnak ki, hanem önmagukból. Az idealizmus i
