A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
3 kunkra írja ezt az utolsó versszakot: a kereszt. Az a kereszt, amely páratlanul mély értelmével felöleli jelentésébe a halált és é- letet, a bűnt és megváltást, a vereséget és győzelmet egyaránt. Ez az az egyetlen írásjel, amely minden balgaságot elsöpör, hogy a bölcsesség kapuját tárja ki előttünk. Egyszóval: az üdvösségünk jele. "Ember, emlékezzél!..." Az az utolsó versszak tehát, amelyet ezzel a jellel írnak a homlokunkra, nem a borúlátás gyászdala, hanem a keresztény remény ürökreszóló diadalénekének a bevezetője: Ember, emlékezzél!... Két ellentétes világ. Azt a napot, amelyen ez a szertartás lejátszódik,hamvazószerdának hívjuk. Lehetséges, hogy évről-évre mind kisebbre zsugorodik azoknak a hívőknek a száma, akik szerető és aggódó anyánktól, az Egyháztól, a homlokukra rajzoltatják a hamu-keresztet. Elkeresz- ténytelenedett korunkban a hamvazkodás mélyértelmű és hitvalló gyakorlata miatt az utcán, a hivatalban, a gyárban, sőt akárhányszor a családban is, gúnyolódó megjegyzések, vagy lesajnáló ajk- biggyesztések érhetnek minket. Éppen azért a legtöbben közülünk, a templomból kijövet, szenteltvízzel észrevétlenül lemossuk azt a kis hamufoltot, "a béke kedvéért". Mert a templom ajtaján túl, o- dakint, más világ vár ránk. Az a világ nem szeret a legvégső dolgokra gondolni. Nem csoda, hogy nem akarja látni azt, a hamuval rajzolt kis keresztet sem az ember homlokán. Dél ibábkergetés. Pedig az Egyház nem ok nélkül rajzolja a keresztet pont a homlokunkra! A homlokunk mögött lakoznak ugyanis az ember gondolatai, amelyekből már annyi nagyszerű, vagy alávaló, annyi szép, vagy iszonyító, annyi alkotó, vagy romboló cselekedet származott. Hiszen jó és rossz cselekedeteink egyaránt csak gondolataink megvalósításai. Mennyi minden körül járnak ezek a gondolatok és az elképzelt boldogság varázsszőnyegének a szálait szövögetik. Büszkélkedő gondolatok, melyek abba az öntetszelgésbe ringatnak minket, hogy mi mégiscsak "különbek" vagyunk minden embertársunknál. Üzletszerűen latolgató gondolatok, amelyek látszólag "mindent számításba vesznek". Rendíthetetlen biztonsággal föllépő gondolatok, amelyekről nem is olyan sokára kitűnik, hogy tévedések voltak. Követelőző, lázongó gondolatok, amelyek tökéletes megszégyenülésben végződnek. Gondolatok, amelyek megszakítás, pihenő nélkül haj
