A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
4 szólják egymást, és hajszolnak minket is, hogy később remegve féljünk attól, amit mi magunk eszeltünk ki... Szóval: emberi gondolatok, amelyek oly mérhetetlenül messze esnek Isten gondolataitól! És minél távolabb esnek Isten elgondolásaitól, annál inkább vezetnek minket tévutakra, annál inkább ker- gettetnek velünk üres szappanbuborékokat, annál inkább felejtetik velünk az örökreszóló valóságokat, hogy helyettük semmivé foszló délibábok látszatvilágában vesztegessük el egyetlen életünk nagy lehetőségeit. Hiúságok hiúsága__ Figyeld csak meg azt a nőt a tükör előtt, amikor ott, a két szeme mögött először veszi észre a "szarkalábakat", és az első ősz szálat fedezi fel hajában... Attól kezdve ez a két semmiség tölti ki e- gész gondolatvilágát. - Vagy ott az a férfi, aki boldogan szorongatja kezében az új, fényűző autó kulcsait. Gondolatai színes lepkékként csaponganak az önbálványozás bódító virága körül: úgy érzi, hogy most lett igazán "valakivé". Mert ő is csak azt tartja, hogy nem az tesz minket értékes egyénekké, ami önmagunkban vagyunk, hanem igenis az, amink van! - Amott meg a bankból jön ki egy másik rövidlátó: minden gondja-gondolata akörül forog, hogy hogyan helyezhetné el a pénzét a legbiztonságosabban. A pénz az a magas, átláthatatlan deszkafal számára, amely minden távolabbi kilátást el- .zár a szeme elől. - Nos, ott meg az a körülzsongott bálkirálynő, a- ki az amúgy is igen átlátszó ruhájának a merésznél is mélyebb kivágásai miatt azzal hallgattatja el lelkiismeretét, hogy "végre is ez a divat márna!" Igen: a divat nagy szédítője az égi hercegnő méltóságánál kívánatosabbnak tünteti fel számára a pogány legendák varázslónőjének, Circének, azt a képességét, hogy a rája tekintő férfiakat egyszeriben át tudta változtatni... (bocsánat a szóért) disznókká... / Am felesleges kívülünk lévő szemléltetéseket keresgélnünk gondolataink hiú voltára nézve. Nézzünk csak őszintén önmagunkba, és meg fogjuk állapítani, hogy gondolataink akörül járnak állandóan, hogy "mit gondolnak rólunk az emberek", hogy hogyan tudnánk legjobban érvényesülni ebben a múlandó világban, hogy hogyan növelhetnénk bankbetétünket, hogy az idén hová utazzunk a szünidőben, hogy feltétlenül különb távolbalátó készüléket kell vennünk, mint a- milyen a szomszédunknak van, stb. A helyzet valójában ugyanaz, amit jó kétezer évvel ezelőtt, az élet egy bölcs megfigyelője, a Böl-
