A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)

1961-02-01 / 2. szám

35

házának egységesnek kell lennie. Leírja megrendülését és Iehangoltságát, amikor az igaz Egyház utáni kutatás a katolikus Egyházhoz vezette el őt. Nem a- kart hinni szemének, s tovább kutatott, míg meggyőződött a katolikus Egyház tanítói hivatásáról és csalatkozhatatlanságának isteni eredetéről. Az "eretnek" katolikus tanításoktól való félelem még mindig visszatartotta a csatlakozástól, s azért alapos vizsgálat tárgyává tette a kátólikusok magatartását a Szentírással szemben és a hagyományokat illetően. Újabb meglepetésként érte a katolikusoknak - minden más vallást felülmúló • szentírás-tisztelete és a hagyományok szoros kapcsolata a Szentírással. Belátta a Mária-tisztelet és a szentek tiszteletének helyességét,valami mégis visszatartotta még mindig az áttéréstől .Tovább kutatott, s felfedezte Krisztus valóságos jelenlétének igazságát az Oltáriszent- ségben, s fel ismerte a többi "kától i kus" szentség szentírási alapját is. - Mindez megérlelte elhatározását a nagy lépéshez, amiről így számol be:

* * ★

EZEKUTÁNNEM MARADT MÁS VÁLASZTÁSOM,mint hogy katolikussá legyek, éspedig amilyen gyorsan csak lehet. Hála a három nagy szentírási megvilágosí- tásnak,eltűnt minden értelmi elfogultságom, amely valaha is eltöltött a kereszténység nagyszerű Anyaszentegyháza iránt. Erőteljesen meg voltam győződve róla, hogya katolikus Egyház mindenben megfelel mindannak, amire csak jogot formál. Vagy ez Jézus Krisztus egyetlen igaz Egyháza, az O Titokzatos Teste, az O tanításának tévedhetetlen szócsöve, az O eukarisztikus lakása, vagy pedig a Szentírás nem egyéb, mint mesék gyűjteménye, és az első keresztény Egyházatyák írásai is csak pipafüst szüleményei.

Miután egyszer eltökéltem magamat, nem tartott sokáig a protestantizmusból a kátólicizmusba való átlépésem. Milyen fenséges élmény volt katolikussá levésem) a többhetes oktatás az igazi apostoli hittudományban, az ünnepélyes hitvallás, a katolikus keresztség felvétele, lelkem megtisztítása a bűnbánat szentségében, és végül az élő és igazi Krisztus magamhoz fogadása a Szentáldozásban! Hidd el, kedves Olvasóm, az égen kívül nincs ennél fenségesebb és a lelket jobban kielégítő élmény.

Az átmenet a valóságban sokkal könnyebb volt, mint elképzeltem. Art hittem, hogy családomban a sértődöttség nagy vihara fog kitörni,és talán el fogom veszíteni sok kedves és nagyszerű barátomat. Teljesen biztosra vettem, hogy volt lel kész-társaim közül egyetlen egy sem fog ismét szóba állni velem, vagy legfel jebb csak azért,hogy ”árulónak" bélyegezzen.Nagy meglepetésemre azonban másképpen történt.

A kezdeti megrázkódtatás-utón,amit egy ilyen bejelentés mindig kivált, nem a keserű sértődöttség hulláma lepett el, hanem a kíváncsiság és a csodálkozás hulláma. Egyszer-kétszer kigúnyoltak - néhány ismerősöm inkább "protestáló" volt, mint protestáns, és inkább a katolikusoknak ellensége, mint barátja a keresztényeknek - széltében és hosszában azonban tiszteletben tartották lelkiismeretem szabadságát.Az általános visszahatás nem az volt:”Légy átkozott, mert ezt tetted!", hanem "MIÉRT tetted ezt?'Családom és igazán közeli barátaim tud-