A Szív, 1961 (47. évfolyam, 2-9. szám)
1961-02-01 / 2. szám
ÉLETÜNK nagy gyengesége nem az, hogy többek akarunk lenni mint vagyunk, hanem az, hogy rendkívüliek akarunk lenni és elfelejtjük, hogy az igazi értékeket magunkban hordjuk. Menekülni szoktunk az élet egyhangú egyszerű mindennapiságától és azt hisszük, hogy más helyzet, más körülmények megváltoztatnak bennünket és ha nekünk is sikerült volna az, ami másnak, gazdag bankárok, ünnepelt filmszínésznők, híres politikusok, nagy fölfedezők, mindenkitől csodált hírességek lennénk. Elfelejtjük azt, hogy a híresség lehet hírhedt is, hogy ami kívülről csillog, sokszor csak csillogó staniolpapír és hogy az úgynevezett nagy és rendkívül i emberek azért lettek nagyok és rendkívül iek, mert megtanulták a hétköznapok munkáját, kitartását és csüggedhetettenségét. A hónapok között a legszíntelenebb és legkeservesebb a FEBRUAR.- A karácsonyi Csillag minden melegségével és kedvességével sűrű álmos és szürke hófelhők közé tűnt. A természet egészen elhalt, jégcsapok lógnok az eresz alatt, zizeg, zörög a száradt faág a hideg és kíméletlen februári szélben. Hideg van, barátságtalan az éghajlat és szeszélyes, kevés a napsugár és derű odakint. Azt mondják, hogy a kor, amiben élünk, a mindennapi emberek, a szürke és jelentéktelennek látszó polgárok kora. Mii yen gyönyörűséges volna, ha mindenki rájönne, hogy a világ egyensúlya, békéje, haladása - egyszóval minden emberi terv, remény és vágy, civilizáció és kultúra kivitelezője az a nem tömeglelkületű nagy emberi tömeg, mely kivitelezi, építi és fönntartja mindazt, ami szép, jó és nagy korunkban. Az igazi nagyok nem a híresek, hanem a dolgozók, nem a tündöklők hanem a becsületesek, nem a szélhámosok, hanem a jók,nem véletlenek földobottjai, hanem a csendes hűséggel és kitartással alkofáké. A nagyok az életre készülő fiatalok, akik majd irányítják a földi dolgokat, hai- dejük el jött,az anyák, akik vállalják szerettei kért a gondot és a munkát. A nagyok és rendkívül iek azok, akik mindig, minden körülmény között megállják a helyüket ott, ahova hivatásuk irányítja őket. Akikmíg a maguk belső világán dolgoznak, egy szebb világot építenek a többieknek/ a nagyok azok, akik a részletmunkán dolgoznak, hogy az egész világ élete: lelki, gazdasági és kulturális élete jobb, igazabb és emberhez méltóbb legyen. Zimankós, hideg, barátságtalan egyhangúságban is nem szürkén és unottan, hanem lelkesen és hivatástudattal élni, • erre tanító Február. FEBRUAR Cser László S.J.
