A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
13 éppúgy, mint a városlakó görögöt és amerikait. Sokan várták már halálát és hamis prófétákban most sincs hiány, akik komoly vészt - jósló hangon rikácsolnak az Egyház utolsó napjairól. De az Egyház szemükbe nevet. S ebben a kacagásban benne van Isten egész ereje. Suhard bíboros is ennek a varázsa alatt állhatott, mikor szépséges körlevelét megírta az Egyház örök tavaszáról. Egy elposványosodott világváros érsekétől nem is mertünk volna ilyen szavakat várni. De Párizs nagy érseke a halálba készülő vértanúk diadalmas bizonyosságával kiáltja bele a világba: az Egyház fiatal! Ti pogányok, szkeptikusok, gyávák, kislelkűek! Emeljétek föl fejeteket és lássátok: nem a halál hullámainak tobzódása ez, hanem az élet titokzatos erőinek készülődése. A tavasz üzenete! (Folytatjuk) Egy sír Valahol messze, Valaha régen, Megástok egy sírt Temető-szélen. Fája elsüppedt, Hantja behorpadt. Ki nyugszik ottan, Azt én tudom csak - En tudom csak. Nem jártam arra, De oda szállnék, Nem láttam soha, De rátalálnék: Valami titkos Erő él bennem, Az megmondaná: Merre kell mennem • Merre kell mennem. Te alszol ottan, Édes jó anyám!... Kietlen gond közt, Sivár éjszakán, Ha éltem sorát Meg hányom-vetem: Hej, azt a sírt be Meg is könnyezem - Be megkönnyezem. Kiss József
