A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-11-01 / 11. szám

14

Az ébdty

MtáAhkdfófe

(A lőcsfalvi pap naplójából)

Csak úgy porzott a dűlőút a kocsi nyomán. A lőcsfalviak a mezőn meresztették szemüket utána. - Hova vihetik ugyan papjukat Réznek irányába ilyen vágtában? - elmélkedtek a lőcsfalviak. Özvegy Balo- táné ült a pap mellett, Gyuri fia volt a kocsis. - Táncsak nem a Katinka? - jegyzi meg Katis Miska, - mert más nincs a famíliába*.

Bizony a Katinka. Szegény teremtést a szomszéd vágta le a kert végiben a körtefáról. Már kint volt a nyelve, kékült az arca. De még él, hát viszik a papot. Balotáné meg csak sír, zokog, szó nem jön ki belőle.

Nem sok ideje volt a lőcsfalvi papnak. Csak cémaszál tartotta Katinka lelkét - s hogy az Úr Isten irgalmazott kétségbeesett bánatos lelkének s felvette a szentségeket - már el is szakadt a cérnaszál s Katinka megszabadult elrontott életétől. Olyan gyorsan zajlott le minden, hogy senki sem tudta igazában, mi is történt. Csak mikor az újságok is kezdték írni, hogy letartóztattak errefelé egy úgynevezett "marovita" barátot - aki igazában budapesti fűszeres segéd volt s szerzetes barátként szélhámoskodott - rajzolódott ki a tragédia teljes egészében.

A lőcsfalvi pap az első leghitelesebb forrásból, özvegy Balotáné részletes beszámolójából, merítette azt, ami ezután következik. A temetés után ott ültek a szomorú rezneki portán a nagy diófa alatt.- Hát az úgy vót - kezdi az asszony, - hogy a szőlőnkbe dógoz- tunk Katinka jányommal.... (Bizony akadozva folyt a beszámoló a felcsukló zokogásoktól)... Hát egy nap odajő egy szép szál magas barát, oldalán rózsafüzér zörgött, mellin nagy kereszt, szakálla megbajúsza vót, nagy haja és olyan jóságos szomorú arca, hogy azt gondoltuk Katinka jányommal, úgy néz ki mint maga Krisztus Urunk, ahogy a képeken van festve... Oszt aszongya, ő ezen a vidéken fog megtelepedni, mert se Rezneken, se Ráróson, se Bábafán nincs templom. Ő majd épít, meg klastromot is. Ideiglenesen nem enged