A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-11-01 / 11. szám

4

Cser László S.J.

Hovember

másodikén

Halottak napja van. A hajnal kint talál a templom és plébánia között. Föl-le járok a még sötét ablakok alatt. Karórám világító lapja fél hatot mutat.

Kisgyerek korom óta fogva tart az Egyház fekete liturgiája. A temetések "circumdederunt" dallama nagyon mélyen vette lakását öntudatomban. A gyászmisék komoly ünnepisége, a fekete és ezüst é- lesen metsző ereje színképleteim leghatározottabb pontjai. Az elhalt test tisztelete és a lélekért könyörgő aggodalom drámai erővel nyúl emberi életembe.

Most a levegő szokatlanul éles. A szél hasogató pengéje ruhán is átvág.

Egy pillanatra megállók. A levegő friss szaga idehoz valamit... Vagy engem visz oda, ahol téren és időn túl pillanatok alatt újratörténnek megtörtént események.

Reggel van, még sötét. Gyorsan öltözünk. Anyám a termoszokat tölti meg a konyhában a körégős petróleum lámpa alatt.

Én már készen vagyok. Lengyel nadrág, vastag szvetter és jól olajozott bakancs a lábamon.

Apámat nézem vallásos áhítattal. Mint a ministráns a papját, aki liturgikus ruháit ölti fel.

Szeretem nézni apám haj lőtt vállait nehéz bőrkabátjában. Fáratag, mégis erőteljes lépteit a vadászcsizmában.

Mikor fegyvere után nyúl, szememben az a könyörgés van, melyet oltár előtt imádkozó arcokon látunk. Apám bólint, vihetem a fegyvert.

Körvadászatra megyünk. Rippet, a vadászkutyát nem vihetjük s ez fáj. Sajnálom szegényt, hogy kimarad ebből a földöntúli gyönyörűségből. Kiszaladok a fáskamra mellé, a kutya-ólhoz és megsimo-