A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-11-01 / 11. szám

3

forgó szövegrész értelmébe behatolni, a gyakorlati életre szóló tanulságokat lekövetkeztetni, stb. Befejezésül, akár a zsoltárokból, akár a Szentírás más helyéről, egy-egy záró-imádságot olvasnak fel, és esetleg még közös énekkel tesznek pontot a család e közös lelki felemelődésének a végére.

Felesleges szót vesztegetnünk annak a bizonyítására, hogy a Szentírásnak ilyen módon való olvasása páratlan kegyelmeket gyümölcsöz minden résztvevő lelkében! A keresztény öntudat, a hitben való elmélyülés, a családtagok egymás iránt való szeretete napról- napra növekszik. Az ilyen családokban szinte élménnyé válnak az Ur Jézus szavai: "Ha ketten közületek egyetértve kérnek valamit a földön, meg fogják kapni mennyei Atyámtól. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük". (Máté 18, 20). A Szentírást közösen olvasó család tagjai kétségtelenül Krisztus nevében gyűlnek össze, és egyetértve kérik Tőle az Isten szavának mélyebb átértését és megvalósítását. Krisztus tehát ott van köztük és bőségesen árasztja a lelkekbe azt az "életet", a- melyről azt kívánja, hogy "bőségesen legyen részünk benne. " (János 10,10.)

Mindenszentek hónapjában, mint a már megdicsőült szentek testvérei, tegyük magunkévá Szentséges Atyánk kérését:

1) Imádkozzunk azért, hogy a Szentírás rendszeres olvasása terjedjen a katolikus családok körében;

2) valósítsuk meg az Egyház szándékát saját családunkban: naponta, vagy legalább a hét 3-4 napján, iktassuk be a család életébe a Szentírás olvasását.

A kísérlet nem kerül nagy áldozatba. Napi 15-20 percnyi időt erre a célra fordítani igazán nem lehetetlenül nagy "megterhelés". A jutalom viszont igen nagy lesz! Tapasztalni fogjuk Sz. Pál szavainak igazát: a Szentírás a leghatékonyabb eszköz lesz számunkra "az igaz életre való nevelés" szempontjából, hogy mint Isten emberei "tökéletesek és minden jó cselekedetre készek legyünk". (V. ö. 2 Timót 3, 16-17.)