A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-11-01 / 11. szám
2 Az Egyház, elindulásának legelső éveitől kezdve mind a mai napig, a Szentírásban Isten szavát fogadja el és tiszteli. Éppen azért mindig is felhasználta tanításában, és mindig buzdította a híveket, hogy minél többet merítsenek az igazságnak, az erkölcsi irányadásnak és lelki megszentelődésnek ebből a kimeríthetetlen forrásából. A Szentírás iránt való nagy tisztelet vezeti az Egyházat akkor is, a- mikor bizonyos megszorításokat tesz a Szentírás olvasása terén. Katolikusoknak csak egyházilag jóváhagyott, a nehezebben érthető helyeken megfelelő magyarázó jegyzetekkel ellátott Szentírás-fordí- tást szabad használniuk. A legelső századoktól kezdve ugyanis, fel a napjainkban gomba módjára burjánzó "vallásalapítókig" és "igehirdetőkig", minden eretnek és tévtanító a Szentírással él vissza: Isten szavának elferdítésével, tudatlanságból eredő félremagyarázásával gyűjti maga köré híveit. Az Egyház tehát vétene küldetése ellen, ha nem őrködnék a legéberebben a rája bízott kincs érintetlenségén! Az Egyház számtalan buzdítása közül, amelyekkel a századok folyamán a Szentírás olvasását ajánlotta és sürgette, csak egyre szeretnék most rámutatni, XII. Plus pápa, az 1943. szeptember 30- án kiadott körlevelében, többek közt, a Szentírás olvasásának egy olyan módját ajánlja, amely kevéssé ismert még a hívek előtt, holott kétségtelenül a leghatékonyabb volna, ha a magukévá tennék. A nagy pápa azt ajánlja ugyanis, hogy a családok naponta fordítsanak valamennyi időt a Szentírás olvasására. Azoka családok, amelyek megfogadták Xll.Pius tanácsát, a Szentírás közös olvasását annyira felemelőnek találják, hogy az arra szánt idő valójában az egész családnak napi, közös ájtatosságává bővült. Az esti órákvalamelyikében összejön a család,az édesapa vezetésével imádságot mondanak, azután felolvassák a Szentírás egy részét. Ahol a szöveg homályos volta megkívánja, felolvassák a magyarázó jegyzeteket is, kölcsönös megbeszélés által iparkodnak a szóban
