A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
37 Megérkeztek az utolsó katonák is. Haraguro megteszi az óvintézkedéseket. Négy katona veszi át az őrséget az egész éjszakára. Gondoskodnak majd arról, hogy a tűz ki ne aludjon, és ügyelnek a foglyokra. Az őrség tagjai nem kapnak szákét, de mivel holnap úgyis ők mennek vissza Jamagucsiba, ott bőven kárpótolhatják magukat. Haraguro jól tudja, hogy nem lehet őröknek használni azokat az embereket, akik szákéval itták tele magukat. A négy kijelölt katona viszont csak arcfintorgatással fogadja az utasítást. Befelé mind a négy azzal vigasztalja magát, hogy később majd ők is a kancsó fenekére néznek. Végre is nincs mitől félniük. Haraguro ugyanúgy fog aludni, mint a többi. Reggelre meg majd kiheverik a mámorukat. Most akár már elkezdhették volna az ivászatot. De Haraguro még egy kérdést tisztázni akar. Jobb, ha ma tudakolja meg, hogy Nakaura Bucen tartománynak melyik részébe akart eljutni. A hígói halászok megesküdtek Istenükre, hogy semmi közelebbit nem tudnak a pádre-száma terveiről. Se arról, hogy hol akart kikötni, se arról, hogy melyik faluba akart menni. Márpedig amikor a keresztények esküvel állítanak valamit, akkor csak az igazságot mondják. Felesleges tovább faggatni őket. Csak a jamagucsi hitoktató tudhat Nakaura terveiről. Odahozatja a megkínzott embert. Az nem tud még a saját lábán járni, annyira legyöngítette az utolsó vesszőzés. Beszélni is csak gyönge, szinte suttogó hangon tud. Elgyötört arcán az öröm árnyalata suhan végig, amikor Haraguro elé kerül. Újabb erő és biztonságérzést önt beléje az a tény, hogy Nakaura atya nem került a fogd- megek kezére. Haraguro szemét nem kerüli el a ronccsá koplaltatott és cafatokra vert embernek a derűs arckifejezése.- Nos, - ripakodik rá Furanciszukóra, - láthattad, hogy pontos értesüléseim vannak a boncod felől!- Látom. Hogyne látnám! - mosolyog Furanciszuko. - Igazán csak kicsivel kellene pontosabbnak lenniük, akkor talán már elfogtad volna a pádre-számát!- Korai a gúnyolódásod! A holnaptól már csak egy éjszaka választ el minket. Akkor pedig elcsípjük!... Tudod, hogy hol bujkál most?- Nem! - Ezt a választ könnyű volt kimondania. Mert csakugyan nem tudott semmit Nakaura atya hollétéről. Furanciszukot ugyan tegnap a három lefogott keresztény mellé dobták, de azok a kérész-
