A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
38 tények az egész idő alatt, néhány közömbös szótól eltekintve, amit az őrökkel váltottak, úgy hallgattak, mint a sír. Nagyon jól tudták, hogy Haraguro besúgói ott tartják fülüket a kunyhó falán. Itt a szigeten nincs, - füstölgőit tovább Haraguro. - Sikerült meglépnie. Hogy hogyan csinálta, és hogy kik segítettek neki, azt senki se tudja. Mintha láthatatlan szellemek hordoznák! Bucenbe ment. Vagy rövidesen oda fog menni. Te biztosan tudod azt is, hogy hová akart Bucenbe menni.. Vagy el akarod talán hitetni velem, hogy te sem tudsz semmit? Akkor ugyan minek voltál Jamagucsiban a keresztények tanítója?- Gondolod, hogy elárulnám neked, ha csakugyan tudnék valamit?- Szóval tudod! Ha tudod, akkor meg is fogod mondani. Vannak eszközeim, amelyekkel téged is megpuhíthatlak. Ne kívánj megismerkedni velük! Gondold meg mégegyszer a dolgot! Azzal Haraguro otthagyta Furanciszukot. Elment a kunyhóba, a- melyben a másik három foglyot őrizték. Szorosabbra huzattá a köteleket kezükön és lábukon. Azután megnézte a katonák készülődését a mulatsághoz. Jókora tüzet raktak. Az élelmet és a szákét is szépen odakészítették. Türelmetlenül várták a vezér intését az ivás megkezdésére. Haraguro mégegyszer odalép Furanciszukóhoz:- Nos, mi a válaszod?- Ugyanaz, amit már többször is hallottál tőlem, - hangzott a fogoly nyugodt felelete. Haraguron valóságos dühroham tör ki. Üvöltve rendel oda négy katonát:- Vigyétek innen és addig vesszőzzétek, mig ki nem nyitja a száját! A katonák odébbviszik áldozatukat. Rövidesen az ütések zuhataga csattog Furanciszuko lesoványodott testén. A csattogásba hamarosan belevegyül az áldozat fájdalmas nyöszörgése. A martalócokat nem indítja.meg Furanciszuko jajgatása, a falubeliek azonban az iszonyattól megdermedve nézik a jelenetet. Végre is az egyik katona a vezérhez megy. A fáradságtól lihegve inkább nyögi, mint mondja:- Uram, az a kutya hallgat. Egy szót sem szól, csak vinnyog
