A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
6 Az Úr Jézus egyszer megfigyelte, hogy ki mennyit adott a templom pénztárába: "Figyelte, hogyan dobják a gazdagok alamizsnájukat a templom perselyébe. Észrevette, hogy egy szegény özvegyasszony két fillért dobott be. Erre megjegyezte: "Bizony mondom nektek: Ez a szegény özvegy többet dobott be, mint bárki a többiek közül. A többiek ugyanis abból adtak alamizsnát Istennek, amiben bővelkedtek, ez azonban mindent odaadott, ami szegénységéből telt: egész megélhetését. "(Lukács 21, 1-4.) Jézus tehát nem korholta meg a szegény asszonyt, hogy miért nem gondol inkább saját magára, miért ilyen nagylelkű az Isten iránt, hanem ellenkezőleg: megdicsérte őt. Ugyanakkor említésre sem méltatta a gazdagok nagyobb összegű adományát, hiszen azok még így is szűkmarkúak voltak, és jövedelmüknek csak egy kis morzsáját vetették oda a templomnak. Ma is elsősorban nagylelkűségünk szabja meg, hogy mennyit a- dunk Istennek. Másodsorban tekintetbe kell azonban vennünk egyéb szempontokat is. így például azt, hogy van-e az Egyháznak és a jótékonysági intézményeknek egyéb jövedelmük is, vagy teljes mértékben a hívek önkéntes adakozásából kell fenntartani azokat? Ahol a plébániáknak, egyházi iskoláknak, vagy egyéb egyházi intézményeknek magánbirtokaik vannak, vagy ahol az egyházi iskolákban tanító papok, apácák, vagy a plébánián működő papok állami támogatásban részesülnek, vagy ahol egyházi adó formájában külön, vagy az állami adóval e- gyütt szedik be a hívek köteles hozzájárulását az egyházi kiadásokhoz, ott magátólértetődően arányosan kevesebbet kell adniuk a híveknek a templomi gyűjtésnél. Ez volt a helyzet Magyarországon, és sok más európai államban is. Amerikában, és a világ sok más helyén azonban egészen más viszonyok uralkodnak. Sem birtoka nincs az Egyháznak, sem fizetést nem kapnak a papok és az apácák az államtól, sem egyházi adót nem vernek ki, hanem egyese gyedül a templomi perselyezésből és egyéb módon juttatott adományokból kell összegyűjteni mindazt a pénzt, ami a templom, papság, iskolák, jótékonysági intézmények, kórházak, szerzetes-rendházak, apácazárdák, missziók, stb. fenntartásához szükséges. Magától értetődő, hogy az otthoni fillérek helyett dollárokat, sőt öt és tízdollárokat és még nagyobb összegről szóló csekkeket kell a híveknek a gyűjtésnél, vagy más módon végzett adakozásnál beadniuk, ha eleget akarnak tenni lelkiismeretbeli kötelességüknek, amelyet nem az Egyház, nem a papok találtak ki, hanem maga az Isten írt elő számukra.
