A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)
1960-07-01 / 7. szám
3 s csak az kedves előtte:"Ne jelenjél megaz Úr színe előtt üres kézzel, mert Isten parancsai miatt kell történniük mindezeknek... Kedves az igaz áldozata; meg nem feledkezik az Úr az ő emlékeztető áldozatáról. Jó lélekkel tiszteld az Istent, és ne vonj le semmit kezed adományából! Minden adományodnál vidám legyen az arcod, és örömmel ajánlf fel a tizedet! Úgy adj a Magasságbei i nek, ahogy O ád nékedI; adjad jó lélekkel, amennyire kezedből telik, mert az Úr megfizet, hétannyit ad neked helyette. Ne jöjj silány áldozattal, mert az nem kell neki, és ne várj semmit igaztalan áldozattól, mert az Űr igaz bíró és nincs nála személyválogatás. " Sirák fia 35, 6-15.) Az Újszövetség szelleme Az Újszövetséggel érvényüket vesztették a zsidó népnek adott szertartási törvények és az egyes erkölcsi törvények is módosultak. Ezek ahelyett, hogy érvényüket vesztették volna, még világosabbakká, kifinomúltabbakká, tökéletesebbekké váltak az Úr Jézusnak a tanítása alapján. Krisztus Egyházat alapított, amelynek hivatása, hogy tanítson és áldozatokat mutasson be. Az ószövetségi papság helyét az újszövetségi papság vette át. Templomokra, iskolákra, plébániákra, szegénygondozó intézményekre, árvaházakra, kórházakra van ma is szükség, s mindezek felépítéséhez és fenntartásához ma is változatlanul, sőt még fokozottabb mértékben szükség van az anyagi javakra. Krisztus Egyházának anyagi támogatása az Újszövetségben is változatlanul a hívők kötelessége maradt. Amikor Jézus tanító útra küldte apostolait, világosan kijelentette, hogy a hívőknek kötelességük eltartani őket: "Ne szerezzetek se arany, se ezüst, se réz pénzt ö- vetekbe. Ne vigyetek magatokkal úti tarisznyát, se két ruhát, se botot: megérdemli a munkás az ellátását. " (Máté 10, 9-10.) Szent Pál megtette ugyan, hogy ahol a hitben gyenge közösségre talált, ott nem tartott igényt sajátmaga eltartására, de még előttük is hangsúlyozta, hogy neki, mint az evangélium hirdetőjének, joga volna erre: "Vájjon nincs jogunk az evéshez-iváshoz?... Ki katonáskodik a saját költségén? Ki ültet szőlőt és nem eszik a terméséből? Ki legeltet nyájat és nem issza a nyáj tejét? Talán csak emberi ésszel mondom ezeket? Nem ugyanazt mondja a törvény is?... Ha lelki javakat vetettünk köztetek, oly nagy dolog az, ha majd anyagi javaitokat aratjuk?... Nem tudjátok, hogy akik a templomban szolgálnak, a templomból is élnek, s akik az oltárt szolgálják, az oltárról is részesednek? Az Úr is úgy rendelte, hogy az evangélium hirdetői az evangéliumból éljenek. " (1. Kor. 9, 5-14.)
