A Szív, 1960 (46. évfolyam, 7-11. szám)

1960-07-01 / 7. szám

4

Ugyancsak nem vesztette érvényét, hanem inkább fokozottan érvényes az Újszövetségben is a szegények támogatásának kötelessége. Fontoljuk csak meg azt, amit az utolsó ítélet leírásánál az Úr mond: "jöjjetek Atyám áldottai! Vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot. Éheztem ugyanis és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen voltam és fölruháztatok. .. Távozzatok tőlem átkozottak az örök tűz- re, amely az ördögnek és angyalainak készült: Éheztem ugyanis, de ennem nem adtatok, szomjaztam, de innom nem adtatok, vándor voltam, de be nem fogadtatok, mezítelen, de föl nem ruháztatok..." (Máté 25, 31-46.)

Hányszor figyelmeztetett minket az Ur Jézus, hogy okosan kell a földi javakkal gazdálkodnunk, és számot kell majd adnunk arról Istennek, hogy miként használtuk fel azokat. "Gyűjtsetek kincset a mennyben... Ahol a kincsed, ott a szíved is... Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak." (Máté 6,19-24.) "Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba. " (Lukács 16, 9.)

Az adakozás módjára vonatkozólag is olvashatunk az Újszövetség kifinomult szelleméről. A templomnak adott adományainkat az Isten iránti hála és a kötelességteljesítés alázatos szellemében kell leadnunk, nempedig farizeusi kérkedéssel, még imáinkban is pöffesz- kedve és hencegve Isten előtt, hogy mennyit adtunk. (Lásd Lukács 17, 9-13.) A szegényeknek adott alamizsnánknál méginkább ügyelnünk kell arra,hogy ne kürtöljünk magunk előtt, s emléktáblákkal, dicsőítő beszédek mondatásával és hasonlókkal ne hívjuk fel a világ figyelmét arra, hogy Ml MENNYIT adtunk, hanem csak Isten ismerje nagylelkűségünket. (Lásd: Máté 6, 1-4.)

Ha már az Ószövetség anyagi áldozatait vidám lélekkel illett az embereknek meghozniuk, méginkább áll ez az Újszövetség népére: nem szűkkeblűén és savanyú képpel, az Egyházat bírálgatva, vagy "szegénységünkkel" mentegetőzve - valójában önzésünket takargatva - kell leadnunk Istennek hódolatunk adóját, hanem nagylelkűen, hálás- és örvendező lélekkel:

"Remélem, hogy bő adomány vár, s nem sovány alamizsna - írja Szent Pál a korintusiakhoz, akiket felszólított egy rendkívüli gyűjtésre a jeruzsálemi szegény hívek számára. - Annyi bizonyos: Aki szűkén vet, szűkén is arat; s aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki úgy adjon, amint eltökélte magában, ne kelletlenül, vagy kényszerűségből, mert Isten a jókedvű adakozót szereti. Isten ugyanis elég ha-