A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
A MAGYAR BÖLCSŐRE HULLO n / s?isn?iK / ES ARNYAK / TÖBB KÜLFÖLDI magyar újság is közölte a magyar népszaporulatról szóló újabb adatokat, és örömmel állapította meg, hogy a forradalom után két évvel az otthoni magyarság száma 7.000-rel több, mint a forradalom előtt volt. Szívből örülünk ennek a jó hírnek, és hálás köszönetünket küldjük azoknak a magyar édesapáknak és édesanyáknak, akik a mai nehéz életviszonyok között is áldozatosan vállalják a gyermekek elfogadását és felnevelését. Sajnos azonban, az újságcikkek beszámoltak egy nagyon elszomorító tényről is. Az Isten tervét hősi áldozatossággal megvalósító magyar édesapák és édesanyák mögött sötét árnyként ott áll egy talán még sokkal nagyobb számú gyilkos sereg - ezúttal nem orosz egyenruhában, vagy a kommunista államrendó'rség szolgálatában, hanem orvosi köpenyben, szülésznők, anyák és apák álarcában. E- zek a gyilkosok havonta több mint 10.000, évente több mint 120.000 ártatlan magyar gyermek életét oltják ki, és még törvényszék elé sem kerülnek miatta, hanem jó fizetést kapnak érte és továbbra is élvezik a társadalom kétesérté- kü megbecsülését. Es számuk állandóan nő, hiszen helyüket évente újabb százezrek veszik át és ismét a gyermekek százezrei esnek véres kezük áldozatául! MILYEN GYILKOS kórnak tartjuk a gyermekbénulást, amely, ha járványszerüleg lép fel, a gyermekek ezreit viheti sírba egy év a- lattl Milyen erőfeszítéseket tesz az orvostudomány, hogy ennek, s egyéb betegségeknek pusztítását meggátolja! Pedig mily csekélység ez ahhoz a tömeggyilkossághoz képest, amit a magyar szülők és orvosok visznek végbe évente! 1958 decemberében borzalmas tűzvész tört ki egy csikágói katolikus elemi iskolában és közel 90 gyermek és három apáca vesztette életét. Mindenki borzadással és szívfacsaró fájdalommal olvasta a szomorú híreket. Pedig ilyen szerencsétlenség csak egyszer-két/959. február 5
