A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
44 A Szív mereven hozzájuk. Hogy ezzel kb. 10Ó évvel lemaradnak a tudomány mai állása mögött, az nem fontos. Az egyedüli szempont számukra az, hogy ezek az elméletek alkalmasak arra, hogy a "dialektikus materializmus" világnézetét alátámasszák. Nos: a materialisták az Istenben való hit ellen vonultatják föl ezt a két természetbúvárt, holott mind a kettő kifejezetten hitt az Istenben!Sőt éppen azoka könyveik, amelyekre a materializmus hivatkozik, tartalmazzák szerzőik hitvallását is. Darwin száz évvel ezelőtt (1859) megjelent művét (A fajok eredete a természeti kiválás útján) a Teremtő magasztalásá- val fejezi be. Mégpedig az igazi természetbúvárokat jellemző mély- relátással: A Teremtő nagyságát ismeri föl a természetbe belehelyezett különféle erők működéséből, amelyek a "legszebb és legcsodálatosabb alakok végnélküli számát fejlesztették ki és fogják még kifejleszteni. " Darwin tehát, még a maga elméletén át szemlélt természetben is Isten működését látta, csak a materializmus jut el más végkövetkeztetésre, mint az elmélet megszerkesztője! Korunk tudósai A materializmus mindig a "tudomány fejlődésére" hivatkozik, és a "korszerű" tudományt állítja szembe az "elévült" hiedelmekkel. Azért vessünk alaposabb pillantást napjaink tudósaira. Nos: a jelen század tudományos világát éppen az jellemzi, hogy a múlt század második felében észlelhető elkapatottságból mindinkább a szerénység útjára tért vissza. Minél mélyebbre jút az ismeretekben, annál inkább kénytelen bevallani, hogy az emberi tudásnak vannak határai: minduntalan eljut olyan küszöbökig, amelyeken nem bír átlépni. A csillagászatban is, az élőlények életjelenségeinek megfigyelésében, az őslénytanban, a lélektanban» stb. egyaránt bevallja: elérkeztünk a tudomány határáig. Vagyis a tudományos kutatások elvezetik a természetbúvárokat bizonyos, egyszerűen meglévő, "adott" tényékig, amelyeken túl nem tudnak menni, hanem el kell fogadniuk azokat, mint "adottságokat". A természettudomány nem tud választ adni a kérdésra: honnan erednek ezek a tények (pl. a világmindenség, az élet, az ösztönök, az érzések, a gondolkodás)? Honnan ered akár a mindenségben, akár a természet részletterületein, akár az egyes egyedekben megnyilatkozó rend, törvényszerűség, és bámulatos célszerűség? Búvárkodó elme nem fogadhatja el ezt az álláspontot: nincs rá magyarázat. Még kevésbbé fogadhatja el azt a megoldást, hogy mindezt a "véletlen" hozta létre! Ha a "véletlen" nem hozhat létre zsebórát, repülőgépet, vegyészeti gyárat, de még egy varrótűt sem, ak
