A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
Istengyermek, kit irgalmad közénk I ehozott, Angyaloknak énekével Néked áldozok, Terjeszd fölém kezedet, hogy az i st e n s z e r e t e t Töl t se el ma szívem lelkem, jászol od tövén. Bár nem látom gyermekarcod szent vonásait, Hiszem mégis rendületlen: hogy már te vagy itt. És mosol ygón fölfogod könnyemet, amit hozok Ajándékul jászolodnak trónusához én. Istengyermek, nézd szívemnek forró vágyait: Boldogságot adni másnak nincs hatalma itt, Csak T e n é k ed , Istenem. Ó , ha arcod m e g j e I e n Áldott ostya szent színében, boldog vagyok én. Betlehemi csillagodat ragyogtasd nekem, Ki e sötét lelki éjben jászlod' ke re se ml Add hitemnek fényedet, akkor biztosan megyek S meg nem állok, míg a trónod el nem érem én. Szentségházad jászolához állok őrnek én, Hogy ne bántson senki Téged már e földtekén. 0, ha Téged sértenek, én szív embe rejtelek, S menedéket adok Néked mindhalálomig. (Hozsanna)
