A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-12-01 / 12. szám
2 A Szív A szeretet apostola Mihalovics Zsigmond (+ I959.aug.28.) A két háború közé eső magyar egyházi életnek egyik legkimagaslóbb egyénisége volt. Mindazok, akik megismerték őt páratlanul tevékeny élete folyamán, csak kedves emlékeket őriznek felőle szívükben. Szüntelenül jóságosán mosolygó szeme mindenkit bizalomra hangolt iránta, mert kimeríthetetlen szeretetet sugároztak egy o- lyan világban, amelyből kiveszőben volt a szeretet. A türelmetlenség árnyékát sem fedezte fel soha senki szelíd, alázatos lényén. Pedig ebben a csendes, mosolygós, korán fehérre őszült, alacsony termetű emberben ritka szellemi óriás lakozott, akit az Isten főleg a szervezés adományával áldott meg. Képességei hamarosan a közvetlen lelkipásztori munkaterületén kívül is ismertekké váltak. Budapest herminamezei plébániáját bízták az alig tízéves fiatal papra. A nehéz területen létesített plébániát rövidesen minta-egyházközséggé virágoztatta fel. Főleg korszerű és sajátos helyi szükségletekhez hozzászabott lelkipásztori módszerei hívták fel rá a figyelmet. Így többek közt a karitász megszervezésében járt új ösvényeken. Ezért Serédi hercegprímás 1931-ben az egész főváros katolikus karitász-mozgalmának érseki főbiztosává nevezte ki. A hercegprímás nem csalódott várakozásában: Mihalovics, bár szíve-lelke mindig a plébániájáé maradt, mintaszerűen szervezte meg és éltette örökké friss lelkületével az egész főváros területén a felebaráti szeretet intézményes tevékenységét. Amikor a Katolikus Akció lassan országos mozgalommá serdült, keresve sem lehetett volna nálánál rátermettebb központi igazgatót találni a mozgalom élére. Ebben a minőségében két kimagasló teljesítményével beleírta nevét a magyar egyház történelmébe. Az 1938. évi Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében és lebonyolításában neki jutott az oroszlánrész. Csak azok a munkatársai, akik közelről figyelhették százrétű tevékenységét, tudják lemérni azt az emberfeletti munkateljesítményt, amelyet ez a mindig
