A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-10-01 / 10. szám
mu. Kotorász an törmelékben itt is ott is: itt volt a konyha, edények maradványai... Mellettük néhány csontdarab, még egészen langyosak: ez az egész, ami Midoriból, a feleségéből megmaradt. De nem, egészen a csontok mellett a hamu alatt a rózsafüzér üvegszemei és lánca a hőségtől egybeolvadva. Ezt az éjszakát egyedül töltötte az á- rokfedezékben, felesége földi maradványait szívére szorítva. Augusztus 12-én reggel. Enyhe szellő fújdogált az emberi gonoszság által letarolt tájon. Nagai térdenállva, a rózsafűzér olvadt maradványait ujjai között tartva imádkozott a 30.000 áldozat örök nyugalmáért. Aztán eltemette Midori földi maradványait, és egy botra támaszkodva Mitsuyama felé vette útját. A város 8 km-re volt innét. Néhány nappal előbb ott kaptak menedéket anyósa és két gyermeke. A 6 éves Makotó és a 11 éves Kayano az ajtó zörejére előszaladtak, és apjukkal találták magukat szemben, akit vérfoltok borítottak. Egy pillanatra meghőköltek, aztán Makoto ösztönösen apja mögé futott, de a mama nem volt ott... A falu zsúfolásig megtelt az idementett sebesültekkel. A környék is tele volt barakk-kunyhókkal. Fertőtleníteni kellett az ideiglenesen bekötött sebeket, mert már gyulladásban voltak. Ott helyben kellett kezelni a sebesülteket. Nagai nem habozott. A vérveszteség, meg a bomba rádióaktív sugárzásai csak növelték a doktor fehérvérűségét: ereje napról-napra fogyott, úgyhogy augusztus 14-én este haza kellett vinni. Augusztus 15. Mária mennybemenetelének ünnepe. Nagai elment a templomba, hogy misét hallgasson, de ellenséges bombázók vonultak át, és a misét félbe kellett szakítani. Még ebben a kis eldugott hegyi templomban sem lehetett nyugodtan imádkozni. Ezen a napon a rádió közölte a császár beszédét, amelyben bejelentette a fegyverletételt. Egy professzor jött vissza a városból a aírrel. Vereség! Nagai sírt. Mindenki sírt körülötte. Nem ettek, Nem ittak semmit, nem tartottak rendelést. Sem ezen a napon, sem i következőn. Néhány nappal később, amikor a helyzet kezdett rendeződni, Na- jai elküldötte az ápolónőket, akik a közelében voltak. Anyósa nyug- ;alankodott: "Senki sem marad, aki téged gondozna?" - " Az én ál- apotomban - felelte - semmit sem ér már az ápolás. " Tényleg e- fész teste megdagadt, különösen az arca. Jobb halántékán lévő sebe íjra felfakadt és láza 40 fokra ment fel. Barátai orvost és ápolónőt 959. október 53
