A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-10-01 / 10. szám

Legtöbb orvosság használhatatlan lett. Csak kevés anyag maradt az elsősegélynyújtáshoz... és a sebesültek ezrei várakoztak. Nagai csak kevés segítséggel rendelkezett. "Sebaj, addig dolgozunk, míg erőnk tart. " A tűzvész rohamosan közeledett. Csakhamar maga a kórház is veszélybe került: megkezdték a kiürítést, a sebesülteket a szomszé­dos dombra szállították. Nagai, aki két sebesültet vitt és egy harma­dikat segített, úgy érezte, hogy ereje fogytán van. Hisamatsu kis­asszony, a főápolónő megjegyezte: "Doktor Ur, ön egészen fehér! Pihenjen le egy pillanatra. " - "Ne ijesszen meg," - felelte, és az ápolónő izzadságtól fekete arcára mutatott: "Ön meg olyan fekete, mint egy néger! "De közben megtapogatta pulzusát... Valóban, pul­zusa egyra lassabban vert. Délután négy órakor a tűz megtámadta a röntgenosztályt. 13 év rádiológiai kutatásai, nagy fáradtsággal összegyűjtött lelet-minták, hosszú évek munkájával tökéletesített műszerek, mind-mind a tűz martaléka lett. Amióta tudtára adták: "fehérvérűség, három évig marad életben", minden igyekezetével azon volt, hogy ezalatt a rö­vid idő alatt összegyűjtse a tudományos kísérletek dokumentációját, és most mindennek vége! Segítőtársai és az ápolónők könnyes szem­mel nézték mellette a tüzet. "Mindennek vége" - mormolta magában Nagai. Utána elment jelenteni a kórház igazgatójának: "Minden beteget kimentettünk. " E jelentés után alig tett még 20 lépést, szédülés fog­ta el. Nem messze tőle a mezőn egy kimerült asszisztensnője aludt. Ráterítette kabátját, még hat lépést tett és eszméletlenül rogyott össze. A metsző fájdalomtól magához tért: Halántéksebét próbálták ösz- szezárni. Az operáció igen nehéznek bizonyult, de sikerült. A fáj­dalom mindjárt alább hagyott. Nagai felemelt hangon szólalt meg: "A férfiak építsenek barakkokat, a nők pedig készítsenek ennivalót. " Utána néhány órára megint önkívületi állapotba esett. Augusztus 10 és 11. a sebesültek gondozásával telt el. Végre a munka egy kissé csökkent, és Nagai engedélyt kért az igazgatótól, hogy haza mehessen. Megsemmisült otthon Haza... A templom előtt haladt el: leégett. Odébb az ő negyede egészen megszenesedve. Házából sem maradt más egyéb, mint a ha­52 A Szív

Next

/
Thumbnails
Contents