A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

136

URAM, AKIT SZERETSZ, BETEG!

Alapítása

Semmi kétség nem fér ahhoz, hogy a nagybetegek szentségét az Ur Jézus alapította. A tridenti zsinat csalatkozhatatlan ítélete világosan kihirdette ezt a tanítást.

Maga a Szentírás is fényes tanúságot tesz a nagybetegek szentségéről. Mint más szentségeknél is tette, ennek alapítását is gondosan előkészítette az Ur Jézus. Amikor apostolait szétküldte "azok útra kelve bűnbánatot hirdettek, sok ördögöt űztek ki és olajjal megkenve sok beteget gyógyítottak meg. " (Márk, 6, 12.) Amikor pedig 72 tanítványt küldött szét, azoknak is meghagyta: "Gyógyítsátok meg az ottani betegeket és hirdessétek: Közel van hozzátok Isten országa. " (Lukács 10, 9.)

Mindez még nem a nagybetegek szentségének kiszolgáltatása volt, hiszen itt csak a betegségek meggyógyít ás áról van szó, és ezt a hatalmukat zsidók és pogányok javára egyaránt gyakorolhatták. Pappá sem voltak még szentelve. Ugyanígy pusztán csak jelképe a betegek szentségének az a kenés, amelyet Mária Magdolna az Ur testén, kín- szenvedése előtt hajtott végre, s amelyről az Ur Jézus megjegyezte: "Előre megkente testemet a temetésre. " (Márk 14, 8.)

Félreismerhetetlen világossággal szól azonban a nagybetegek szentségéről Szent Jakab apostol: "Beteg valaki köztetek? Hivassa az egyház papjait. Imádkozzanak fölötte s kenjék meg olajjal az TTr nevében. A hitből fakadó imádság üdvére lesz a betegnek és azúr megkönnyebbíti őt, ha pedig bűnben van, bocsánatot nyer. " (Jakab 5, 14- 16.) Ezekben a szavakban látja az Egyház a kezdettől fogva a nagybetegek szentségének alapító levelét.

Kizárólag betegekről, és pedig súlyos betegekről beszél itt az a- postol, akikhez nyilván azért kell az Egyház papjait odahívni, mert maguk, gyengeségük folytán, képteleneka saját lábukon járni. Ez azonban nem zárja ki, hogy olyan súlyos betegekne részesüljenek ebben a szentségben, akik nincsenek ágyhoz kötve.

Az eredeti szövegben használt kifejezést: "az egyház véneit", az új Szentírás-fordítás nagyon helyesen "papjait" szóval fordítja. A Szentírás szójárásából ugyanis világos, hogy az elsőkeresztények idejében a püspököket és papokat nevezték az "egyház véneinek". (V. ö. Apostolok cselekedetei 20, 28.) Ebből a kifejezésből egyúttal látszik az is, hogy itt nem ideiglenes hatalomról van szó, hanem a papság feladatai közé tartozik ez a küldetés. Ennek .megfelelően, a kezdettől fogva gyakorolta is azt az Egyház.