A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
120 ISTEN IRGALMASSAGA Tökéletes bánat Tökéletes bánatunk van, ha azért szó mór kódunk bűnünk miatt, mert azzal a végtelenül jó és szeretetreméltó Istent megbántottuk. Indítóoka tehát a tökéletes Istenszeretet. Nem számít, hogy mi ébreszti fel bennünk ezt az istenszeretetet; Isten tökéletességének, szépségének, jóságának, irgalmának, vagy más túl aj dons ágának szemlélése, vagy a megtestesülés, megváltás, Krisztus Urunk szenvedése, Szíve, vagy az Oltáriszentség titka felett végzett elmélkedés. Ennek az istenszeretetnek gyónás nélkül is bűntörlő hatását a kinyilatkoztatás világosan tanítja. A Szentírás ugyanis arról tanúskodik, hogy a szeretet eltávolítja a bűnt és szívünkbe vonzza az Istent: "Bocsánatot nyert sok bűne - mondja az Ur Jézus a lábainál vezeklő Magdolnáról - mert nagyon szeretett. " (Lukács 7,47) "Aki szeret engem, megtartja tanításomat. Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk és benne fogunk 1 akni."(János 14,23.) A szeretet tehát, amely a bánatot is tökéletessé teszi, bizonyos értelemben hatalmasabb minden szentségnél, és ellenállhatatlan erővel hat Istenre. Pótolja a felnőtteknél a keresztséget, pótolja a gyónást, ha ezeket felvenni nem lehet. Magától értetődik, hogy a tökéletes szeretet magában foglalja a gyónás vágyát, akkor is, ha az tudatosan nem jelentkezik, mert az illető nem tud erről a kötelezettségéről, ami a másvallásűak esetében áll fenn leginkább. A katolikusok tudják, hogy Isten a bűnbocsánatot az Egyház oldó és kötőhatalmának vetette alá, s azért még a tökéletes bánat felindítása után is fennmarad a kötelezettsége, hogy legközelebbi „masában meggyónja ezeket a bűnöket. Aki pedig később - szándékát visszavonva - ezt nem akarná megtenni, az újabb halálos bűnt követne el, és ha ilyen lelki állapotban hal meg, elkárhozik. Nem megbocsátott halálos bűnei élednek ugyan fel, s okozzák kárhozatát, hanem azzal rohan vesztébe, hogy eltökélte magában annak a súlyosan kötelező törvénynek megszegését, amely minden halálos bűn meggyónását elrendeli. A tökéletes bánat felindítására életünk folyamán többször is rászorulhatunk, és ez az egyetlen módja annak, hogy a haldokló más- vallásúakat segíteni tudjuk üdvösségük biztosításában. Azért nagyon fontos, hogy mi magunk jártasak legyünk annak felindításában. Indítsuk fel tehát minél gyakrabban magunkban az istenszeretetet, nem csak bűneinkkel kapcsolatban, hanem valahányszor jelét tapasztaljuk Isten végtelen jóságának és irgalmasságának, vagy egyéb tökéletességének.
