A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
"Akiknek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyert." (János 20, 23. ) 99 Isten irgalmassága Ha azok, akik a keresztség szentsége által újjászülettek, hálásak volnának Istennek és állhatatosan megőriznék az ő jóvoltából és kegyelméből kapott istengyermeki életüket, akkor nem lett volna szükség a bűnbánat szentségének megalapítására. Az irgalmas Isten a- zonban ismeri gyengeségünket, és gondoskodott orvoslásról azok számára, akik megint kiszolgáltatják magukat a gonosz lélek hatalmának, és a bűn rabságába esnek. A bűnbánat szentségében kiárasztja Krisztus halálának jótéteményeit a keresztség után elbukottakra. - Ezekkel a gondolatokkal kezdi a tridenti zsinat a bűnbánat szentségéről szóló fenséges és kimerítő tanítást. A protestáns "hitújítók" elvetették a bűnbánat szentségét és végzetesen hiányossá tették a bűnbánat erényénekfogalmát. Luther egyedül Isten irgalmáról akart csak hallani, a bánatról, a bűn gyűlöletéről és főlegavezeklésről azonban nemlKálvinnemtévedtilyenmesz- sze, ő még helyet adott az istenfélelemnek a bizalom mellett, de az elégtételadásról már ő sem akart tudni. Mindkettőjük szerint Krisztus bőségesen megfizetett bűneinkért, s ahhoz nekünk nincs mit hozzáadnunk! A mai protestánsok, helyes érzékkel, már sokban visszatértek az őseik által elhagyott igazsághoz, szükségesnek tartják a bűnbánathoz bűneik Isten előtti őszinte beismerését, a bűntől való irtózást és az élet megjobbítását. Elégtételadásról, vezeklésről azonban még náluk sincs szó. Az igazi bűnbánat A bűnbánat erénye utálatot ébreszt bennünk a bűn iránt, amellyel igazságtalanságot követtünk el Isten ellen. Ha alapos vizsgálatnak vetjük alá ezt az erényt, megtaláljuk benne: 1) a bűn gyűl ölet ét, utálatát, amelynek következtében elfordulunk bűnünktől és kívánjuk, hogy bárcsak sose követtük volna el azt, 2) a szomorúságot, bánkódást a bűn miatt, 3) az akaratot, hogy eltöröljük a bűnt, a
