A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-02-01 / 2. szám
A KÍNAI békepapság a vad nemzeti érzés álarca mögé bújó kommunizmust képviseli a vallás terén: a kínai egyház "hármas függetlenségét" igyekszik megvalósítani. Vagyis függetlenséget 1) a külföldi vezetőktől (azaz a Vatikán és a külföldi származású püspökök befolyásától), 2) külföldi pénzsegítségtől, 3) külföldi "propagandistáktól", azaz a hithirdetőktől. - Főleg 1954 ősze óta tanúskodnak arról a béke-szervezetek és gyűlések, hogy a kommunisták próbálkozásai egyre több sikerrel járnak a katolikusok megsemmisítésében. 1957 februárjában a kínai kommunista párt hat pontban utasította külföldi híveit arra, hogyan férkőzhetnek be és bomlaszthatják a világszerte élő kínai katolikus közösségeket, "a kapitalista imperializmus kémszervezeteit." Idézzünk fel röviden egy dicsőséges és egy tragikus jelenetet a kínai katolikusok mai életéből. 1951. elején a kommunisták Sanghaiban gyűlést hívtak össze, hogy a katolikus papság és iskolaigazgatók körében mozgalmat indítsanak el a kínai Egyháznak "a vatikáni imperializmus alól való felszabadításáért. " Az elnök beszéde ide lyukadt ki:"mindannyian itt jelenlévők részesei voltatok ennek a Kína elleni imperialista támadásnak; most jóvátehetitek a hibát, írjatok alá egy nyilatkozatot. "- Dermedt csönd. Ekkor föláll egy jezsuita atya, Csang Béda, az Aurora egyetem bölcsészkarának dékánja, és nyugodtan, de határozottan visszautasítja a vádakat, tárgyilagosan ismerteti a katolikus Egyház kínai tevékenységét. Eredmény: a kommunista nyilatkozatot senki sem írja alá. P. Csang persze ezzel kimondta saját fejére az í- téletet. - Az év nyarán letartóztatták. Eleinte jól bántak vele: meg akarták nyerni, hogy a függetlenkínai Egyház vezetését vállalja magára. Amikor látták, hogy minden próbálkozásuk hasztalan, csöndben és titokban végeztek vele. November 11-én halt meg, minden jel szerint a kiéheztetéstől. Holttestét kiadták, azzal a meghagyással, hogy minden nyilvánosság nélkül, éjjel temessék el. Rendtársai, rokonai alig ismerték meg, úgy el volt torzulva és feketedve. A temetést nem lehetett titokban tartani. Tömegesen gyűltek össze a hívek, és megrendülve hallgatták, amikor a koporsó felett ünnepélyesen elénekelték a nyolcadik boldogság evangéliumi szavait: "Boldogok, akiket az igazságért üldöznek: övék a mennyek országa." A temetés napján este a sanghai-i Krisztus Király-templomban a vértanúk piros színében misét mondtak érte és Te Deumot énekeltek, főleg sok egyetemista részvételével. Sírjára nem került felirat, jeltelen maradt. A kommunisták ugyanis bűnös reakciósként akarták megbélyegezni, a katolikusok viszont Krisztus vértanújának akarA Szív 30
