A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

90

Ami a szentáldozáshoz szükséges jó szándékot illeti,az általában megvan mindenkiben, aki azért járul szentáldozáshoz, hogy az Úr Jézus iránt kimutassa szeretetét, Neki hálát adjon, Ot engesztelje, vagy pedig segítségét kérje lelki élete tökéletesítéséhez, kísértései leküzdéséhez, vagy egyéb szándéka megvalósulásához. Ha emellett még az ;s vezeti a szentáldozásban, hogy eleget tegyen szülei óhajának, vagy egyesületi kötelezettségének, vagy a helyi szokásoknak, nyugodt lehet szándéka helyességéről. De ha valaki kizárólag csak azért áldozik, hogy ezzel jó színben tűnjék fel valaki előtt, vagy földi előnyöket biztosítson nevelőjétől, elöljárójától, s a fenti jószándékok egyike sincs meg benne, akkor méltatlan szentáldo zást végez, s ha ennek tudatában van, súlyosan megbántja Istent.

A jószándék biztosítására és a szentáldozás még gyümölcsözőbbé tételére helyesen tesszük, ha közvetlenül a szentáldozás előtt felindítjuk a hit, remény és szeretet indulatait, az alázatosságot, bűnbánatot, a lelki tökéletesség utáni vágyat, és valamilyen jószándékra különösen is felajánljuk szentáldo zásunkat. Ha azonban valaki általában az őszinte tökéletesedés vágyából járul szentáldozáshoz, nem kell nyugtalankodnia amiatt, hogy elmulasztotta ezt a közvetlen készületet. Az áldozási készületnek egyik legkiválóbb módja, ha mise alatt együttimádkozunk a pappal, a kis misekönyvet használva.

Testi előkészület

Mivel nemcsak lelkünk, hanem testünk is van, azt is elő kell készíteni a szentáldozásra. Atesti készület az előírt szentségi böjt megtartásában, ruházatunk illedelmes voltában és testünk tisztaságában áll.

Nemrég még éjféltől kezdve kellett böjtölnünk szentáldozás előtt. Ez a szokás nem volt ősi eredetű, hiszen kezdetben az esti étkezés után áldoztak, az Utolsó Vacsora példájára. Mikor azonban reggelre tették át a szentmise idejét, a hívőket a helyes érzék rávezette arra a meggyőződésre, hogy méltatlanság és tiszteletlenség volna addig más táplálékhoz nyúlni, míg az Oltáriszentséget magukhoz nem vették. Ebből a szokásból keletkezett az egyházi törvény, amely az éjféltől kezdődő böjtöt súlyos bűn terhe alatt előírta. Ezt a tiszteletreméltó szokást még ma is helyes követnünk, ha képesek vagyunk rá, jóllehet az újabb egyházi rendelkezések többé nem köteleznek erre sem súlyos, sem bocsánatos bűn terhe alatt.

Az új rendelkezések értelmében a szentségi böjtöt a következőképen kell megtartanunk:

AZ ÉGBŐLSZÁLLOTT KENYÉR