A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

A LELKI ELŐKÉSZÜLET

89

letét eszi és issza. Ezért gyöngék és betegek közületek sokan, többen pedig holtak. " (1. Kor. 27-30.)

Ha tehát valakinek lelkét halálos bűn terheli, meg kell gyónnia azt, mielőtt a s zentál do záshoz járulna. Nem elég a tökéletes bánat felindítása - a szükség esetét kivéve - hanem szentgyónást is kell végeznie.

Ha azonban valakinek szükséges áldoznia, és nem juthat előtte paphoz, hogy súlyos bűnét meggyónja, akkor fel kell indítania a tökéletes bánatot, s így elkerülheti azt, hogy szentáldozása szentségtörés legyen. De még'ilyen esetben is köteles utólag meggyónnia a csak megbánt súlyos bűnt, amint erre alkalma adódik. Ilyen eset manapság nagyon ritkán fordul elő. Leginkább apácazárdákban, nevelőintézetekben adódik, ha valaki sajátos körülmények folytán a szentáldozást, becsületének kockáztatása nélkül, el nem hagyhatná. Egy másik eset, ha valaki csak ilyen módon tudná megóvni az Oltá- riszentséget mások szentségtörő kísérletétől. Ugyanezt kell tennie annak is, aki már az áldóztatórácsnál térdel, amikor eszébe jut, hogy meg nem gyónt súlyos bűn terheli lelkét. Ha már nincs ideje áldozás előtt felindítani a tökéletes bánatot, tegye meg azt rögtön áldozása után, míg a szentostya még fel nem oszlott.

Mit tegyen az,aki kételkedik, hogy halálos bűn terheli- e lelkét, vagy sem? Ha csak teheti, lelki békéje érdekében menjen el gyónni, jóllehet erre nem köteles. Ha nem akar gyónni menni, feltételesen bánja meg bűnét tökéletes bánattal, hogy így az esetleges akadályt elhárítsa, és nyugodt lelkiismerettel járuljon szentáldozáshoz. Akiknek aggályos lelkiismeretből származik nyugta- lansóguk, kövessék mindig gyóntatójuk irányítását és ne befolyásol- tassák magukat nyugtalanságuktól.

Akinek szentáldozás előtt jut eszébe, hogy gyónásából, noha lelkiismeretesen készült rá, szándéktalanul kifelejtett egy súlyos bűnt, az nyugodtan áldozáshoz járulhat. A kifelejtett bűnöket ugyanis Isten megbocsátja a meggyóntakkal együtt. Fennmarad azonban kötelezettsége, hogy legközelebbi gyónásában meggyónja az előző gyónásból kifelejtett bűnét, vagy bűneit is.

Akinek csak bocsánatos bűnök terhelik lelkét, gyónás nélkül is áldozáshoz járulhat. Téves tehát az a felfogás, hogy az áldozást mindig gyónásnak kell megelőznie. A pap is mindennap misézik, jóllehet nem mindennap végez szentgyónást ÍNagyonhelyes azonban, ha hetente, kéthetente, vagy havonta bocsánatos bűneinket is meggyónjuk, a szentáldozás előtt pedig azokat is megbánjuk.