A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1959-09-01 / 9. szám
AZ ATVALTOZTATAS HATASA 83 testével és vérével, teljes egészében, s ugyanúgy a bor színében is. De mi értelme van akkor a kettős átváltoztatásnak a szentmisében? Az, amiért Krisztus Urunk rendelte: hogy ezáltal titokzatosan visszatükrözze és megújítsa megváltó szenvedését és halálát. Ezt fejezi ki a kettős átváltoztatás. Az átváltoztatás egy további titokzatos ténye,hogy Krisztus Urunk teljes egészében jelen van nemcsak mindkét színben, hanem mindkét szín legkisebb részecskéjében is, amit még érzékelni tudunk. Ha tehát széttörjük, elosztjuk a színeket, nem Krisztust törtük szét, osztottuk el, hanem csupán jelenlétét sokszoroztuk meg. Ezért aki a szentostyának csak kis töredékével áldozik meg - mint a fogolytáborokban titokban bemutatott szentmise résztvevői gyakran tették - ugyanúgy részesül a teljes szent áldó zásban, mint a pap, aki mindkét szín alatt megáldozik. Egyikük sem kap sem kevesebbet, sem többet, mint a másik. Ugyanez áll a latin szertartásé katolikusok egy szín alatt és a görög szertartásé katolikusok két szín alatt való áldozására nézve is. Mindebből egy további fenséges hittitok is következik: noha Krisztus az egész világ számtalan szentostyájában jelen van, mégiscsak egy Krisztus létezik, nem milliárdnyi. Ezt a hittitkot nem magyarázza meg, csak szellemesen érzékelteti a tény, hogy ha összetörünk egy tükröt, minden darabkája visszatükrözi arcunkat, pedig csak egy arcunk van! Krisztus jelenléte a szent színek alati csak addig tart, míg a színek meg nem romlanak. Amint beáll a bomlás, a jelenlét megszűnik és csupán az az anyag van jelen, amire rendes körülmények között a kenyér és bor szétbomlik. Újabb titok, amely csak Isten mindenható teremtő erejével valósítható meg. Ennek a titoknak gyakorlati következménye, hogy a szentáldozásnál a szentostyát nem szabad addig szánkban tartani, míg szétbomlik, mert akkor nem részesülünk a szentáldozás kegyelmeiben. Ennek okát később fogjuk kifejteni. Egy másik gyakorlati következménye ennek a titoknak, hogy ilyen módon lehet megszüntetni a jelenlétet az áldozásra alkalmatlanná vált szentostyában vagy borban, pl. ha beteg kihányja, vagy ruhára ömlik, stb. A pap ilyenkor vízzel felmossa a helyet, amelyet az ostya, vagy a szent vér érintett, vagy kis vizesedénybe teszi az ostyát és a szentségházba helyezi, s ott őrzi, míg bomlásnak nem indul. Az Oltáriszerrtséggel kapcsolatos titkok felülmúlják értelmünket, de koránt sincsenek ellentmondásban vele. Hiszen még a természet világában is rengeteg dolog titok számunkra, mennyivel inkább szá
