A Szív, 1959 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1959-09-01 / 9. szám

84

AZ ÉGBŐLSZÁLLOTT KENYÉR

míthatunk arra, hogy titkokkal találkozunk a természetfeletti világban! Mindez növelje bennünk az Istenbe vetett bizalomteljes hitet, és legyünk hálásak Neki azért, hogy kinyilatkoztatásával legalább megsejtette velünk szeretetének csodálatos titkait. Lelkesen örvendezve kiáltsunk fel a szeretet apostolával, Szent Jánossal: "Megismertük a szer etetet, amellyel Isten szeret bennünket, és hittünk benne. " (János első levele, 4, 16.)

Az Oltáriszentség előtt

A protestáns Lavater mondotta: "Ha hinni tudnám, hogy Krisztus valósággal jelen van az Oltáriszentségben, nem kelnék fel előtte többé térdemről. " Vájjon mi, katolikusok, át tudjuk-e érezni ilybenső- ségesen, hogy milyen viselkedést kíván meg tőlünk ez a magasztos titok?! Az örökkévalóság halhatatlan és láthatatlan Királya, az egye- dülvaló Isten rejtőzik előttünk a szent színekben, kinek mindörökkön örökké tisztelettel és dicsőséggel tartozunk! (v. ö. 1. Tim. 1,17.)

Térdre kell azért borulnunk előtte és a legmélyebb alázattal és bensőséges áhitattal kell imádnunk! Ez a tiszteletadás előírt módja is. Ha áthaladunk az oltár előtt, amelyen az Ur Jézus jelen van, térdet hajtunk, éspedig nyugodtan, lassan, mélyen, egészen a földig. Ha pedig az Oltáriszentség ki van helyezve, vagy felmutatják azt, akkor mindkét térdünket s fejünket meg kell hajtanunk. De egyáltalán egész templomi viselkedésünknek vissza kell tükröznie azt, hogy tudatában vagyunk a hely végtelen szentségének. Legjobb,ha a padban is térdelünk, vagy tisztességesen ülünk.

A helyes viselkedésben segít minket, ha elgondolkozunk Szent Nílus egyik látomásán, amelyet így beszél el: "Amint Chrysostomus (akit ma Aranyszájú Szent János néven tisztelünk) a szent áldozatot kezdé, azonnal körülállták az oltárt a boldog mennyei szellemek, ragyogó öltözetben, födetlen fővel, meghajtott fejjel, s a legtiszte- letteljesebb csendben; és úgy maradtak ott e félelmet keltő titok bevégzéséig. S azután szolgálatkészen követték a papokat és diáko- nokat, akik a szent testet és vért a jelenlevők között kiosztották. "

Az Oltáriszentségben való eleven hit gyakori és buzgó szentséglátogatásra is fog ösztönözni bennünket. "A bölcsek - mondja Aranyszájú Szent János - egész Perzsia szélső határáról jöttek az istállóba a Gyermek látogatására és imádására; és mi, kik nem vagyunk kénytelenek hosszú út fáradalmait viselni, hogy templomainkban, az oltárszekrényben imádhassuk Őt, kiknek csak házunkból kell kilépnünk, vonakodunk ezt megtenni? Nem a legnagyobb hanyagság és égbekiáltó hálátlanság ez?"